Jekyll:
Szeptember 13., 11 óra 54 perc.
Egyedül kezdtem, egyedül is kell befejeznem.
A kísérlet alanya én magam leszek.
Éreznem kell, hogyan hat rám egy más világ,
És látnom kell minden megoldást!
Mi vár rám, milyen változás, mért, s mi lesz más?
Akárcsak a vér, vörösen ragyog; ha fényes nap kél, a sötétség halott!
Égi adomány, mint a szivárvány, csodás látvány!
Én végleg törlöm az átkot: az éj legmélyét!
Mutasd hát, tárd fel a titkot, a lét rejtélyét!
(beadja magának a szérumot)
Szeptember 13., 11 óra 56 perc.
10 millilitert adtam be magamnak a HJ-17-es szérumból.
Sós és egyben keserű ízt érzek.
Zsibbasztja a nyelvet, melegség a garatban.
Forróság járja át az ereimet. Enyhe eufóriás érzés. (halkan felkacag)
Gyenge kábultság... nem is olyan rossz... pazar... isteni... ördögi...
Célhoz ért hitem, legyőztem magam,
De van-e győzelem, vagy csak harc van?
Végtelen harc...
Istenem! Mi ez?!
Kezdődik valami, testem úgy ég,
Pusztít és felfal, vad fájdalom tép!
Csak rángat és belém mar, eljött a vég!
Elemészt, nem ereszt, gyötör és tönkretesz!
Rémület, őrület, meghalok, hol vagytok?
Szenvedek, elveszek, férfiből állat lett!
Legyen hát, feladom!
Gyere át! Szólj, bennem nincs vád!
Ki vagy hát? |
|