Houdini:
Nem igaz, mi ez itt?
Olvasom, de nem értem
Hiszen te otthon vársz
Azt mondtad: hiányzol
Jövök, hisz hívsz, hisz élsz
De hol vagy?
Számolok, számolok
Túlélem, túlélem én
Százig bírtam, ezerig
Vagy még tovább
Ők azt írják itt, hogy meghaltál már
De ez nem az én történetem
Csak az én bűnöm, az én bűnöm ez
Ha bűn, hogy messze mész
Ha kínból kínba lépsz
Ha torz a tükör, mely visszanéz…
És fáj, hogy ő már nem segíthet többé rajtad
Elpihent, s te álmaidban nem is láttad
S nem felel már többé
De ott lesz majd a lány
Ki téged visszavár
S vigaszt nyújt talán még
Megyek én, mért is várnék
Ő megbocsát
Élővé festem magam
Élő a test, halott a lélek
De hisz még élek
Csak egy árnyék vagyok, halott a lelkem
Szembe se merhetek
Nézni az arcommal már
Csak nézd, csak nézd
Hogy lépsz a valóság felé
De Bess, aki vár
Ki ismeri bennem a jót…
Ő tudja, hogy számolok
A számok, a bűnök, a bűnöm
Ha bűn, hogy messze mész
Ha kínból kínba lépsz
Ha torz a tükör, mely visszanéz…
És fáj, hogy ő már nem segíthet többé rajtad
Elpihent, s te álmaidban nem is láttad
S nem felel már többé
De ott lesz majd a lány
Ki téged visszavár
Próza: Bess, ugye vársz rám, ugye nem hagytál el még?
Mert azt nem élném túl, azt nem bírnám elviselni
Ének: Ó Bess!
Mért futnék tovább
A semmi színpadán
Véget ért a játék
Ne legyek kósza árnyék
Nem bírom tovább
|
|