Kesze- kusza utcácskák
Hol a konflis jár
És egy édes dal
Kinn a parton száll
Itt a Szajnába szédülni kár
Kábulhatsz már
Rabul ejt ő
Párizs csodás, igazi nő
Rólad is álmot sző
Menekülni túl késő
Kevereg a sok parfüm
És a csók sem bűn
Itt a dámákról
Hull az összes tüll
Itt a Szajnába szédülni kár
Kábulhatsz már
Rabul ejt ő
Párizs csodás, igazi nő
Rólad is álmot sző
Menekülni túl késő
Férfi: „Bonjour Madamosielle”!
Nő: „Bonjour”! (tovább megy, a férfi meglátja, hogy elejtette a zsebkendőjét)
Férfi: Elejtette!
Nő: (nevet, és karon fogja a férfit együtt mennek tovább)
Tömeg:
A nagy Eiffel tornyából épp a Monmartre-ra látsz
Egy konflison suhansz, vagy épp egy dallamtól elszállsz
Itt sok a „madame” s a monsieur éppen elég
De lesz hely, ha eljössz majd
Siet a kalapos, mert oly alapos ő
Micsoda dáma, de éjjel ő csak egy kéjnő
Itt örök a nyár tudod a szép Szajna felett
Hát lásd meg, és érezd át
Kusza utcácskák
Hol a konflis jár
És egy édes dal
Kinn a parton száll
Itt a Szajnába szédülni kár
Kábulhatsz már
Rabul ejt ő
Párizs csodás, igazi nő
Rólad is álmot sző
Menekülni túl késő
Férfi: Madamosielle!
Lány: Uram!
Férfi: Engedje meg…
Lány: Csak bátran.
Férfi: Festő vagyok, megihletett, hisz az ön tisztasága…
Lány: Ki kell, hogy ábrándítsem, nem lehetek a múzsája
Férfi: Miért nem?
Lány: Nem vagyok olyan, mint gondolja, bár a művészetet pártolom.
Férfi: Valóban?
Lány: (ének)
Régi regény, de talán fellapozom
Ha önt ez érdekli
Csuda okos, fess volt ő
Igen nagy festő
Olyan édes volt
Ahogy hozzám szólt
Aztán festett és festéket vett
Szegényebb lett, nem érdekelt
Ő kellett csak, aztán meg más
Tudom ez rossz játék
De hát nagy a választék
Adieu!
Újságos: Szenzáció, ma este utoljára láthatják Párizsban a Nagy Houdinit, aki még magával Napoleonnal is kártyázott
- Houdini? Hát az meg kicsoda?
- Nem ismeri? Azt mondják ő az Új Világ legszédületesebb mágusa
- Most láttam. Több, mint öt percig ült bezárva egy vízzel teli tejeskannában. És kijött…
- Én nem hiszek az efféle szemfényvesztésekben.
- Ilyen géniusz egy évszázadban egy, ha születik. Mit egy évszázadban egy évezredben… Éljen a nagy mágus!
- Ma egész Párizs Houdini lába előtt hever.
Valaki:
Felgyúl a fény, és máris tapsol a nép
Ha egyszer majd játszik,
Tömeg:
S a publikumnak Párizs meghajol
Kevereg a sok parfüm
És a csók sem bűn
Itt a dámákról
Hull az összes tüll
Itt a Szajnánál
Hogyha elkábulnál
Már rabjaként
Új csodát vársz
Bárhol is jársz
Jól tudod, bárhol lehetsz már
Hiszen Párizs téged vár
|
|