Cecília:
Mindig az menekül, ki sorsától fél
Ha bármi sikerül, az neki nem elég
Álmot lát, s megpróbál vele szárnyalni
Egy úton jár veled, csak sokkal feljebb
Tovavisz ez az út
Tudom én, nagy a távolság
Sose bántsd, szeret ő
S neki fontos, hogy gondolj rá
Folyton csak nevetett
Ha féltettem őt
Hisz nem félt sohasem
Mert ott járt maga előtt
A Földön jár, s megpróbál
Idetartozni
De néha hívja őt is
Egy furcsa álom az úton
Tovavisz ez az út
Tudom én, nagy a távolság
Sose bántsd, szeret ő
S neki fontos, hogy gondolj rá
Csoda kell, épp ez a hite vezeti, s hiszi az igazát
Így, ne kövesd őt, ha félted
Közös út, de a hit, számára már mást jelent
Mindig az menekül, ki sorsától fél
Nem nyugszik egyedül
És indul hazafelé
Álmot lát, s megpróbál
Vele szárnyalni
De újra visszatér majd
Hisz nincs más sorsa hidd el
Tovavisz ez az út
Tudom én, nagy a távolság
Sose bántsd, szeret ő
S neki fontos, hogy gondolj rá
Te legyél, akiért élhet ő.
|
|