Tömeg:
Zár, és börtönrács, nincs, ki megvédje
Mégis elvárja, azt, hogy túlélje
Őrült fickó ez, fusson vesztébe
Láncon dobják majd cellák mélyébe
Mért is szenvedne, mért így végezné
És, ha egyszer tán láncát eltörné
Száz új átfogja, összeroppantja
Biztos nem bírja
Pár nap és feladja
Bűn, vagy képzelgés, aljas ámítás
Elhull, vagy meghal, nincs más választás
Gőgős fickó ez, több mint szánalmas
Őrült, mért hagyják, ez már borzalmas
Mért is szenvedne, mért így végezné
És, ha egyszer tán láncát eltörné
Száz új átfogja, összeroppantja
Biztos nem bírja
Pár nap és feladja majd
Rendőrfőnök:
Próza: Harry Houdini, micsoda megtiszteltetés.
Tudja, nálunk ítéletnapig tart a vendégszeretet
A fogda kicsi bár
Az első osztály önnek jár
Ha jól kuporodik
Kényelmesen elfér tán
Nálunk egy kétméteres smasszer a király
Üt egyet, s megszűnik minden, ami fáj
Itt nem cukor a rács
És vasból van az összes láncon a zár
A csiribiribá, a hókusz-pókusz nem hat rá
Ó mester, tudja ez az élet, nem a show
De az, hogy összekever mindent, oly megható
Houdini:
Már túl kevés a látszat
Csoda kell, s a hitem nem hagy el
Így lesz már
|
|