Csupa, csupa fura hang sóhajt még, mégis szól a csend. Csupa, csupa csoda kép pattan szét, mégis érints meg.
Ami lehetetlen, nem szállhat el, mint egy álomkép, ami hihetetlen, nem múlhat el, mint az ébrenlét. Minden szellem-árny lassan elköszön az éji tánc után, és majd újra visszatér egy másik éjszakán, mert nem maradhat már tovább, a fényre fordult ez a világ.
Csupa, csupa csoda ébrenlét vár áloméj végén, csupa-csupa csoda padlásra száll, földet ér a fényt. Földre száll, földre száll a fény.
|
|
|