Te, aki nem tévedsz el a csillagok közötti titkos úton, mért feledkeztél meg rólunk? Gyere el értünk és vigyél el minket, te csodálatos Révész, úgy várunk rád!
Ég és föld között itt áll a padlás, hol Kelet és Nyugat összeér, a fény meg a sötét összefér, várjuk, hogy földre szállj.
Ég és föld között itt áll a padlás, értsd meg, amikor jelt adunk, lásd a kikötőt, itt vagyunk, várjuk, hogy ránk találj.
Nekünk a Föld már szomorú és idegen, nekünk az élet befejezett szerelem...
Olyan ember nincs, ki emlékezne ránk...
Valahol, máshol, messze van a mi helyünk, mert nincs a földön, akit szeretünk...
Mert elment rég, aki jó volt még hozzánk.
Az égbolt nyitva áll, az nem lehet, hogy hiába várunk.
Jöjj! Jöjj! Jöjj! Jöjj!
Ég és föld között itt áll a padlás, hozzánk vezet a holdsugár, a titkos kikötő nyitva áll, várjuk, hogy ránk találj.
Mert kell egy hely, hol minden szellem látható, mert kell egy hely, hol minden szólam hallható.
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok, mert kell egy hely, hol emlékünk még élni fog.