Bradley:
Tudom, felkavar, még nagyon új neked,
Hogy vannak mások is, s léteznek új helyek.
Rólam se hitted azt, hogy valaki több lehet,
Hogyha csendben él végig egy életet.
Menekülsz még, kikerülsz még,
De valahol, tudom jól, már ébredsz legbelül.
S látni fogsz pontosan egy olyan világot,
Hol minden jó összefut, s mindenből már jut,
Hol nem rohan az idő...
Erről álmodtál te rég.
Rosalina:
Vajon hogy lehetne mindig meglátni, ki a jó?
Aki többet ér minálunk,
ha soha nem dicséri szó?
Nekünk mindig más tetszik szépnek:
aki bátor és erős,
Hogyha elfáradt, már nem kell,
aki gyenge és idős.
Egyedül szép, egyedül még,
Tim:
(Egyszer talán majd minden összeáll)
Rosalina:
De valahol, érzem, már ébredek legbelül.
Tim:
(Ott, hol a végtelen határán minden más)
Rosalina, Bradley:
És álmodunk pontosan egy olyan világot,
Tim:
(A fényen túl vár új világ)
Rosalina, Bradley:
Hol minden jó összefut, s mindenből már jut,
Tim:
(Hol minden más, minden csodás)
Rosalina, Bradley:
Hol nem rohan az idő,
Tim:
(Várnak ott majd, s új élet hajt)
Mindhárman:
Hisz erre vágyunk itt mind rég.
|
|