Rosalina:
Lesz majd pár szép cipőm,
és néhány új szoknyám,
Ámulhat mindenki, senki így nem ismer rám.
Sétálok estig is, dolgoznom nem kell már,
És hogyha kedvem lesz, napozok a mólónál.
Milyen szép is lenne így az élet,
Nem is kérnék egy tündértől sem mást.
Sose kelljen a holnaptól majd félnem,
És jöjjön már, aki énrám vár!
Lesz majd, ki irigyel - szerencsés ez a lány!
És én majd mondom, ezt jól látjátok, bizony ám!
Igazi férfi ő, aki énhozzám jő,
Nem lesz több gondom, így csupa öröm a világ!
Milyen szép is lenne így az élet,
Nem is kérnék egy tündértől sem mást.
Sose kelljen a holnaptól majd félnem,
És jöjjön már, aki énrám vár!
Hogan, Landon, Kopkins:
Olyan szép lesz innentől az élet,
Amit csak egy gyönyörű lány megélhet.
Ennél többet, azt hiszem már nem kérhet.
Majd látjuk a boldog párost.
Rosalina:
Értem jön egy király
Hófehér paripán,
Elvisz, hol messze
Áll majd ékes palotám.
Nem is kell semmi már,
Ha végre megtalál
Engem, ki úgy szeret,
Hogy jóban-rosszban mellém áll.
Hogan, Landon, Kopkins:
Közeleg a perc, közeleg a vég,
Már itt van, lehet, csak még nem tudod,
Ki az, aki hív, ki az, aki vár,
Már itt van neked, csak nem ismered még fel!
|
|