Hogan:
Hiszed-e, hogy valahol élet új távlata vár?
Ahol nem látható, mégis elbűvöl a táj,
S aki rég fontos volt, ott majd újra jön eléd,
S te hosszú, fárasztó útról visszatérsz.
Rosalina:
Amit mondasz, nem is értem,
De hogy így van, belül érzem.
Hol ébred egy új világ,
Ott egyszer majd várnak ránk.
Nem lesz hát vége odaát?
Hogan:
Aki veszt, aki győz,
egyszer mind útra kelünk,
Mert a fény, s ami jó, sose múlik ki velünk.
Ez a Föld, ez a tér, s ami jó benne él,
Az érzés sohase hal meg, higgy nekem!
Aki megy, aki jön, egyszer mind sorra kerül,
Rosalina:
(Amit mondasz, nem is értem)
Hogan:
Csak a fény, s ami jó,
soha nem huny ki velünk.
Rosalina:
(De hogy így van, belül érzem)
Hogan:
Ez a Föld, ez a tér, s ami jó benne él,
Rosalina:
(Egy új világ, hol várnak ránk)
(Nem csak álmomban él)
Hogan:
Az érzés sohase hal meg, higgy nekem!
|
|