Hogan:
Én jól emlékszem még,
sok csatát vívtam rég,
És ünnepeltek, mikor visszatértem.
Olyan fontos volt a kard,
elért mindent, mit akart,
És nekem jutott végül minden érdem.
Kopkins:
Pedig fontosabb a szó,
elmesélni olyan jó mindent,
S nem is baj, ha más nem érti meg.
Landon:
Inkább enni egy nagyot,
élvezni az illatot!
Mit úgy szerettünk, újra éljük,
Mindhárman:
Gyerünk! Gyerünk! Hát gyerünk!
Ez az a hely, ez az a perc,
mi évek óta vár ránk,
A láthatatlan itt van újra!
Ez az idő, ez a nyerő,
egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor
jöhetünk el még újra!
Hogan:
Tán lesz kaland, mi vár!
Landon:
Egy jó falat se árt!
Kopkins:
S egy röpke történet, mit elmesélek!
Hogan:
Előkerül a tőr!
Landon:
Az éhség úgy gyötör!
Kopkins:
Egy régi ügyre mindjárt visszatérek!
Mindhárman:
De nem felejtjük el, hogy segítenünk,
Ez a fontos, ezért lehetünk mind itt.
Ki régóta itt jár, most segítségre vár,
Bízik, hogy megérkezünk,
Hát gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!
Ez az a hely, ez az a perc,
mi évek óta vár ránk,
A láthatatlan itt van újra!
Ez az idő, ez a nyerő,
egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor
jöhetünk el még újra!
Ez az a hely, ez az a perc,
mi évek óta vár ránk,
A három hős ma itt van újra!
Ez az idő, ez a nyerő,
egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor
jöhetünk el még újra!
Hogan:
Ki a titkot rejti el úgy, hogy más nem éri el,
S közben csendben él, hát ő a hős.
Mindhárman:
Most őt kutatjuk fel, és más nem érdekel,
Bízik bennünk, nem ronthatjuk el!
Ez az a hely, ez az a perc,
mi évek óta vár ránk,
A láthatatlan itt van újra!
Ez az idő, ez a nyerő,
egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor
jöhetünk el még újra!
Ez az idő, ez a nyerő,
annyi minden vár ránk!
|
|