(Belép La Fleur, Necrophorus, és Lina. Megállanak Guido fölött)
NECROPHORUS: Tulajdonképpen azt gondolom, hogy ami történt, az a legjobb, ami csak történhetett. Egészen biztosan, ha nem lőtte volna agyon magát, a kritikusok csinálták volna ki. Nem, ez a film egy katasztrófa, felszínes, buja, önkifejező, elpuhult... Csodálkozom, hogy ezt senki nem látta előre. Még jó, hogy volt biztosításunk bukás esetére. (mindhárman távoznak.)
(A hátsó vetítő felületen egy temető, a békéscsabai, ahol fel kell vennünk a jelenetet – Guido anyja jön messziről át a temetőn. "Az égből" látogatja meg a fiát, és amikor akkora lesz a vásznon, mint az életben, a vászonról eltűnik, de a környezet marad, s a vászon hasadékán kilépve "élőben" folytatja az útját a fiához, akit amint elér megszólít. A fiú felül.)
GUIDO ANYJA: Guido! (Lehajol a fiához és a karjáBA emeli.)
GUIDO: (hozzábújik) Mama!... Ó, Mama, úgy örülök, hogy látlak! Fogalmad sincs, mennyit gondoltam rád!
GUIDO ANYJA: Én is rád. Guido, hallgass meg drágám. Rossz hírem van: meg fogsz halni. (Guido "meghal") Guido, kelj fel! Nem azt mondtam, hogy most rögtön fogsz meghalni.
GUIDO: (felül) Nem?
GUIDO ANYJA: Nem... Természetesen ez nem azt jelenti, hogy én tudom, mikorra van tervezve a halálod.
GUIDO: Tervezve?
GUIDO ANYJA: Ó, igen ott fönn mindent megterveznek előre. Nagyon alaposan meg van tervezve minden.
GUIDO: És ennek a tervnek van valami köze ahhoz, hogy valaki milyen filmet csinál?
GUIDO ANYJA: Nem, nem hiszem. Bár őszintén szólva az alapján, amit ebből a filmedből láttam, a halál lenne a legjobb kivezető út.
GUIDO: Mama, hogy mondhatsz ilyet?
GUIDO ANYJA: Remélem, nincs benne saját pénzed!
GUIDO: Mama, most viccelsz?
GUIDO ANYJA: Nem. A film szörnyű és te meg fogsz halni. Nem hiszem, hogy a kettő összefügg.
GUIDO: Ha a film jó lenne, élhetnék még?
GUIDO ANYJA: Igazán nem hiszem, hogy a kettőnek köze van egymáshoz. A halálod az a halálod. Láttam a könyvekben... az "Elkerülhetetlen rovatban".
GUIDO: Nekem azt mondták, hogy azt néha átírják.
GUIDO ANYJA: Ó, nem, nem hiszem.
GUIDO: (mérgesen) Miért nem figyelmeztettél, mikor még gyerek voltam?
GUIDO ANYJA: Nem akartam elrontani a gyerekéveidet.
GUIDO: Most az öreg éveimet rontod el.
GUIDO ANYJA: Nem vagy még öreg. Imádkozz Istenhez, hogy feljuss. Na, ezek a hírek fentről. Szedd össze magad.
(A mama távozni készül, Guido marasztalni próbálja)
GUIDO: Mama, várj! Várj! Mi van ott fönn? Mama, milyen ott?...
(A mama nem válaszol, de végül elmegy ugyanúgy ahogy jött, vagyis most háttal megy visszafelé, s amint eléri a vászon vonalát a nyíláson a gyerek Guido lép be. A két ember egymásnak háttal megfordul, vagyis most a gyerek Guido került előre szembe a nézőkkel. Az anya belép a nyíláson és a "képen" folytatja távolodó útját, míg a gyerek Guido előre jön a nagyhoz. Amint odaért hozzá a vetített "látomás" eltűnik, abbamarad. Guido felül)
GUIDO: (fontolgat) Ez a jelenet valóban nem rossz: a rendező egykor brilliáns karrierjének utolsó napjai. Egy gyógyfürdőben játszódik... És a végén... (a pisztolyt, felemeli, a halántékához teszi, majd újra főbe lövi magát. A gyerek Guido lehajol hozzá és megszólítja.) |
|