(Guido megfordul, észreveszi a hölgyeket, virágot varázsol elől és a nőknek osztja, a nők felsikítanak a gyönyörűségtől.)
NŐK: Virág! Guido gondolt ránk. Virágot hozott nekünk!
GUIDO: Csak sorban, lányok, lassan...tessék, ez a tied, Claudia, ez pedig Carlaé, szervusz, drágám...ez a tied.
LUISA: Már nagyon vártunk, a nők alig bírnak magukkal, én kimostam, kivasaltam mindent, de jó, hogy megérkeztél, Guido!
CARLA: Mosott, vasalt, és mégis milyen csinos a feleséged, nem, Guido?
GUIDO: De igen.
LUISA : Te is szép vagy, Carla...
CARLA: Talán túlöltöztem...
LUISA : Nem, ez nagyon egyéni, ez ami rajtad van...
GUIDO: Fáradt vagyok, lányok.
CATHERINA: Előkészítettük a fürdődet, Guido...
GUIDO: Az rámfér...Julia, te is itt vagy?
LUISA : A sógornőd, most érkezett.
GUIDO: Azt hittem...
LUISA: (nevet)Hogy nem tudtam róla? Dehogynem tudtam, mit műveltetek anyáméknál, ezért is hívtam ide, legyen ő is itt.
GUIDO: Drága vagy, Luisa.
JULIA: Hívott, és jöttem hozzád, szeretlek, szeretlek, Guido.
LUISA : Akkor itt a helyed. Megyek, melegítem a vacsorádat.
MADELEINE : Guido, ma kivel töltöd az éjszakát?
GUIDO: Válasszatok magatok közül, drágám.
(Most észrevesz egy sötét bőrű, fiatal lányt)
GUIDO: Luisa...ki ez a nő?
CLAUDIA: Meglepetés! neked hoztam Hawaiból...tudtam, hogy szereted...
(A hawai nő táncolni kezd, Guido nézi)
GUIDO: Ez igen....ez egészen megható...
LUISA: Tudtuk, hogy ez az álmod, egy hawaii nő...Claudia megszerezte neked, drágám.
GUIDO: És nem bánod, Luisa, hogy egy újabb...
LUISA: Ugyan, szívem, megértelek...így vagy igazán szabad...és nagyon szép ez a kislány...
GUIDO: Te...te ki vagy...
ISMERETLEN LÁNY: Nem ismersz még, Guido.
GUIDO: Nem ismerlek, hogyhogy nem ismerlek...
ISMERETLEN LÁNY: Én még csak ez után leszek a szeretőd...öregkorodban...
GUIDO: Igazán? És Luisa téged is ide hívott...
ISMERETLEN LÁNY: Azt mondta nekem is itt a helyem...
GUIDO: De mi a neved?
ISMERETLEN LÁNY: (vihog) Majd megtudod...mindenesetre megkínálhatnál egy szereppel valamelyik filmedben.
GUIDO: Mutasd a melleidet.
(Ismeretlen lány vihogva megmutatja)
GUIDO: Megkínállak szereppel. Biztos lehetsz benne.
NŐK MIND: Ó, Guido! Pajkos Guido!
LUISA: Jól érzed magad, Guido? Boldog vagy?
GUIDO: Bámulatos feleség vagy, Louisa.
(Váratlan segélykiáltás hallatszik, és a nőket hordozó két kocsi jobbra-balra elmozdul és középen kb egy méteres rés keletkezik.)
JAQUILENE: Segítség, Guido, segítség!
GUIDO: Mi az? Ki kiabál?
CARLA: Jaquilene. Nem akar felmenni a padlásra az öregek közé!
ROSELLA: Pedig oda kell mennie, nincs mit tenni.
(Megjelenik Jaquilene, a két kocsi közötti résen elképesztően rikító ruhában, tollakkal a fején, kétségbe van esve.)
JAQUELINE: Ne, Guido! Ne engedd! Ne tegyétek velem! Huszonhat éves vagyok, nézzétek meg Párizsban az anyakönyvi hivatalban! Huszonhat! Huszonhat!
GUIDO: Micsoda dolog ez? Nem mégy föl? De hát miért?
JAQUELINE: Nem akarok az öregek közé, nem akarok!
GUIDO: Sajnálom, ezt a szerepet kaptad, Jaqueline, nem tehetek mást...
JAQUELINE: Carla, szólj neki, kérlek, kegyelmezzen meg....
CARLA: Guido, miért nem teszel néha kivételt?
GUIDO: Nincs kivétel! Aki megöregszik, a padláson a helye, a többi öreg szeretőm között.
LUISA: Bizony drágám, egy bizonyos koron túl át kell adni a helyünket a fiataloknak! Téged a férjem egy kórusból emelt ki, már ez is több, mint amit valaha remélhettél. A nagy filmrendező foglalkozott veled, mit akarsz még?
CLAUDIA: Mi is oda kerülünk előbb-utóbb, ne aggódj.
JAQUELINE: De én nem akarok! Nézzétek meg a lábamat...az alakomat, Én még nő vagyok, én még tudok táncolni és énekelni.
CARLA: Jaqueline barátnőnknek, mielőtt felmegy a padlásra, joga van eltáncolni az utolsó táncot, elénekelni az utolsó dalt.
JAQUELINE: Maguk nagyon kedvesek hozzám. Eléneklek egy dalt, amit mindig is el akartam énekelni, de mindig más énekelte...igen! A Folies Berges-ben, ahol táncoslány voltam, ahol minden este hallottam a dalt...minden este szólt bennem is a dal....
JAQUELINE SZÁMA – REMM.
(La Fleure Folie Berger számából Szomor Gyuri majd megírja)
KOSZTÜM, FRIZURÁK, VAD PARFÜM ILLAT
VOLT STRIP-TEASE, VOLT KÁN-KÁN, OLY BÓDÍTÓ
TÚL RÖVID A LÉT
AHHOZ, HOGY ÁLMOK NÉLKÜL ÉLD
HÁT ADD VISSZA A JÓ MOZI LELKÉT
FOLIES BERGERES –
LA MUSIQUE ET LA DANSE, LE SON, LA LUMIERE!
LES PETITS JOLIS SEINS DES BELLES BOUQUETIERES
SUR LA BELLE PASSERELLE DES FOLIES BERGERES.
PAS DE MYSTERE –
LE SPECTACLE EST TOUT A FAIT DECOUVERT.
(A jelenet tanúi a lányok, a hölgyek először találkoztak az ilyetén való együttlét árnyoldalaival s lázadozni kezdenek.)
ROSELLA: Igaza van Jaqueline-nek, ez aljasság. A férfinak akkor is szeretnie kell a nőt, ha már nem fiatal...
GUIDO: Micsoda?! Mit hallok?
CARLA: Igaza van Rosellának...ez egy Kékszakáll!
24. ZENE
(1/a zene, az eredeti első dal első fele, a La, la, la, la, la féle kórusanyag, annak beindultabb, második fele. Megegyezik a felvétel 24. trachjével )
SARRAGHINA: Feláldoztuk magunkat, a fiatalságunkat neki...
GUIDO: Hé, Sarraghina, ezt nem vártam tőled, pont tőled! Mi ez, lázadás?
CLAUDIA: Mindegyikünket az ő képzelete, Guido képzelete teremtett, joga van hozzá, hogy úgy bánjon velünk, ahogy akar...de most én is úgy látom, ez aljasság.
(A lalázás közben a kocsikon a rend felbomlik, néhányan kijönnek a fakkjukból, átmennek egy másikban, sőt páran leugrálnak az emeletről. Guido korbács suhogtatással próbálja leverni a rebelliót.)
JAQUELINE: Jaj, ne bántsátok meg Guidot, én csak még egyszerűen korainak érzem....
CARLA: Egyáltalán biztos ez, hogy így bánhat velünk? Tulajdonképpen jó az ágyban Guido, lányok?
CLAUDIA: Te mit mondasz, Luisa?
GUIDO: Most már elég!
LUISA: Guido azt tesz, amit akar, ez törvény és én nem szólok bele.
ROSELLA: Lázadás! Lázadás!
GUIDO: Lázadás? Hát megmutatom én nektek, megmutatom...
(elkezdi ütni a nőket)
GUIDO: Ezt nektek! Majd én megmutatom! Lázadás! Lázadás, mi?
(Üti őket, a nők sikoltoznak, csak Luisa nézi mosolyogva az egészet)
LUISA : Egészen kifáradsz, drágám!
GUIDO: Aki megöregedett, felmegy a padlásra a többiek közé, ez törvény! A többi öreg közé!
(A nők remegnek távol az ostortól, -
az 1/A zene, vagyis a La,la,la,la szám eddig tart)
JAQUELINE: Megyek, bocsánat, Guido...én úgyis csak egy kis kórista vagyok... megyek, megyek...persze, hogy megyek, föl a padlásra, végül is megöregedtem valóban, igazatok van ...jól van, megyek...Isten veled, Guido, Isten veled...
(Elmegy vissza a két kocsi közötti résen, némaság. Guido a nők felé fordul/
GUIDO: Drágáim, egy kissé elragadtattam magam. Nem úgy viselkedtem, ahogy egy igazi olasz viselkedik a hölgyekkel. De megérthetitek, minden eszközzel fenn kívánom tartani a közös boldog életünket.
NŐK: Ó, igen! Persze! Megértjük!
(A lányok felszállnak a kocsira és elfoglalják újra az eredeti helyüket.)
GUIDO: Kedveseim, a boldogság lényege, hogy mindig megmondjuk az igazat anélkül, hogy valakit is megbántanánk vele...
LUISA: Ne szomorkodj, Guido...a lányok nem úgy gondolták, menjetek bújjatok ágyba, nekem még sok dolgom van, a mosogatás, a szennyesek, a lepedőket is ki kell mosni....és elő kell készítenem nektek a finom reggelit...
menjetek, lányok...majd Guido dönt, melyikőtök ágyába bújik...
(A két kocsi elindul és kigurul jobbra-balra.)
CARLA: Gyere hozzám, Guido, én nem alszom el...
CLAUDIA: Várlak reggelig, nem alszom el...
SARRAGHIA: Táncolok neked az ágyon, ha bejössz hozzám...
GUIDO: Jól van, csak menjetek, menjetek, lányok.
(Guido és Luisa magukra maradnak.)
GUIDO: Milyen szép így az élet, igaz?
LUISA: Igen. Eleinte nem értettelek, pedig milyen sokszor magyaráztad. Te ilyen vagy, és én most már elfogadlak így, Guido. Soha többé nem bosszantalak, nem kérdezek tőled semmit. Húsz évig tartott, amíg végre megértettelek, húsz év, emlékszel arra a napra, Guido amikor a férjem lettél?
GUIDO: Szeretnék ma nálad aludni.
LUISA : Sajnálom, fáradt vagyok.
GUIDO: Nagyon szeretném.
LUISA: Nem lehet. Velem nem. Itt vannak ők neked. Velem nem. Te többet nem érhetsz hozzám. És senki sem. Sajnálom, Guido.
(Luisa mosolyogva kimegy, Guido agyonlövi magát.) |
|