(Tengerpart, hátul a vetített tenger, valamivel előrébb egy magányos nyugágy. Guido karján a zakója, élvezi a tengerparti friss levegőt. Claudia ballonkabátban van, fején könnyű kendő.)
CLAUDIA: Guido, most értem ide repülővel Párizsból. Nagyon fáradt vagyok, éhes és ráadásul fázom is. Miért hoztál ide erre a strandra?
GUIDO: (zavartan) Tessék?
CLAUDIA: Guido, hol a szállodám?
GUIDO: Ó, egy percen belül odaviszlek. De először arra gondoltam, hogy szeretnéd látni ezt a strandot. Egy különös nő egyszer táncolt nekem egy strandon, ami pont ilyen volt.
CLAUDIA: Ez az a nő, akit a filmedben játszanom kellene?
GUIDO: Nem. Nem – nem!
CLAUDIA: Akkor miért gondoltad, hogy látni akarom ezt a strandot?
GUIDO: Én csak azt hittem, hogy érdekel. Istenem, mennyire szeretem, mikor ilyen hűvös van! A szél a tengerről jön. Igazán itt lehet érezni! Egészen a csontokig hat!
CLAUDIA: (remeg a hidegtől) Igen. Nagyszerű érzés. Guido, kit játszom ebben a filmben?
GUIDO: Egy olyan nőt, aki gyógyít.
CLAUDIA: (csalódottan) Úgy érted, egy ápolónő?
GUIDO: Nem, egyáltalán nem ápolónő! Az ápolónők a húst gyógyítják! Te... te...
CLAUDIA: Tudom. Én a lelket gyógyítom.
GUIDO: Igen, ez az!
CLAUDIA: És hogy csinálom?
GUIDO: Nos, öööö, ...
CLAUDIA: Varázslattal.
GUIDO: Pontosan! Istenem, el sem hiszem, mennyire illik hozzád ez a szerep! Máris látlak benne!
CLAUDIA: Guido, ez pont az a szerep, amit a Földi gyönyörök kertjében játszottam.
GUIDO: Igen, nos, az már rég volt. És hadd emlékeztesselek, hogy nagy siker volt. Viscontinak sosem volt akkora sikere!
CLAUDIA: Ez ugyanaz a nőalak, amit az Álmok katedrálisában is játszottam.
GUIDO: Na látod, az még nagyobb siker volt.
CLAUDIA: És a Via Venetoban is.
GUIDO: Az meg végképp a legnagyobb siker az összes közül! Hát nem érzed? Ezt a szerepet neked teremtették!
CLAUDIA: De én nem akarom többet eljátszani!
GUIDO: De el kell játszanod! Évek óta nem volt olyan sikeres filmem!
CLAUDIA: Dehogynem volt.
GUIDO: Nem, be kell látnom, hogy nem. Az utolsó három filmem bukás volt. Nem mondhatnám, hogy a producerek egymás után kopogtatnak az ajtómon. Valami elveszett belőlem, nem tudom pontosan, mi. De azt biztosan tudom, hogy te tudnál segíteni, hogy újra megtaláljam.
CLAUDIA: Ihlet.
GUIDO: Igen!
13. ZENE
(csak zene, amely végig szól az itt következő párbeszéd alatt, egészen Claudia ének megszólalásáig.
GYURI: viszont jelenleg nem elég még, tehát meg kellene hosszabbítani ügyesen, hogy elérjen odáig és összeköthető legyen.)
CLAUDIA: Guido, soha nem voltam a múzsád! Lehet, hogy te ezt hiszed, de az ihlet mindig magadból jött. Nem tudom ezt a szerepet játszani többet.
GUIDO: Claudia te az én ideám vagy!
CLAUDIA: Guido, én nem egy szellem, én igazi vagyok. Van egy életem, amiről semmit nem tudsz. És soha nem is mutattál semmiféle érdeklődést iránta. Nem kellett volna idejönnöm.
GUIDO: Akkor miért jöttél? ... Azért jöttél, mert én jobban értelek, mint bárki más.
CLAUDIA: Te egyáltalán nem értesz engem.
GUIDO: Ez is csak azt mutatja, mennyit tudsz magadról!
CLAUDIA: Guido, a filmekben te találtál ki engem, de olyan személy nem létezik!
GUIDO: A gondolataimban létezik! A filmvásznon létezik! És most már mindenhol, az emberek álmaiban létezik!
CLAUDIA: Azért jöttem, mert Luisa megkért rá.
GUIDO: ... Micsoda?
CLAUDIA: Luisa. Felhívott Párizsban. Azt mondta, úgy érzi ő nem tud neked segíteni. Arra gondolt, talán én majd tudok. Nos, nem tudok.
GUIDO: Jó! Megváltoztatom a szereped! Egy másik szerepet fogsz játszani!
CLAUDIA: Nem fog menni.
GUIDO: Miért ne?
CLAUDIA: Mert nem tudok belemenni még egyszer olyan kapcsolatba veled. Túl sokat vesz el belőlem. És Luisa a feleséged. Most bocsáss meg, de visszamegyek a kocsihoz. (elindul)
GUIDO: Claudia, szeretlek!
CLAUDIA: (megáll, magában mondja) Istenem!
GUIDO: Igazat mondok. És te tudod, hogy igaz! Miért nevetsz?
CLAUDIA: Nem nevetek.
GUIDO: Látom, hogy a hátad remeg. Persze, hogy nevetsz. Az életem darabokban, a karrieremnek vége, azt mondom neked, hogy szeretlek és te itt állsz és nevetsz...!
CLAUDIA: EGY NŐ KEVÉS
MERT NEKED NEM ELÉG EGY ÖLELÉS
GUIDO: HA TE ÖLELSZ ELÉG CLAUDIA
CLAUDIA: EZ SZÉP HAZUGSÁG GUIDO
TE DRÁGA CASANOVA
GUDIO: CASANOVA ÉN?
CLAUDIA: KETTŐ IS KEVÉS GUIDO
GUIDO: Casanova? ... Ez az! Micsoda ötlet!
ÉN... CASANOVA!
(ül és töpreng az ötleten, ami most ötlött a fejébe Claudia segítségével)
14. ZENE – CLAUDIA DALA
(GYURI: ez a szám az előző 13-as számból folytatólagos zeneként megy át)
CLAUDIA: (látja, hogy Guido elmerült a gondolataiban)
MÉGSEM HAL MEG A NAP ÉS A FÉNY
BÁR ITT A HŰVÖS ÉJ
BÁR MÁSHOL ÉS MÁST MELEGÍT
MÁST BOLDOGÍT
ITT MARAD NÉKEM A HOLD
ITT MARAD NÉKEM SOK CSILLAG
ÉS TŐLED FÉNYLIK BÁRHOL VAGY
MÉGSEM HAL MEG A HAJNALI SZÉL
NINCS ITT... HÁT CSAK ÚTRA KÉLT
BÁR MÁSHOL ÉS MÁST SIMOGAT
MÁR MÁSSAL SZÁLL
ITT MARAD NÉKEM A CSEND
ITT MARAD NÉKEM AZ ÁLOM
S HA ÚJRA ÉRZEM CSÓKJÁT
NEM KÉRDEM, HOGY HOL JÁRT
ÉRZEM MÁR, MÉGSEM ÉRTHETEM
Ő AZ ÉLETEM
ÉRZEM IGEN... EZ A VÉGZETEM
MIT TETTÉL VELEM?
NE VÁLASZOLJ
HISZ NINCS IS ERRE SZÓ.
MÉGSEM HAL MEG A HŰVÖS ESŐ
BÁR VÉGÜL FÖLDET ÉR
BÁR ACOMAT HŰTI MA MÉG
DE HÍVJA AZ ÉG
ARCOMRÓL FELSZÁRADT RÉG
SZOMJAS A LELKEM, A SZÍVEM
ŐTŐLE LÉTEZEM, ÉLEK
BÁRMERRE, BÁRHOL JÁR
NÉZD, HISZ ITT VAN AZ ARCOMON, LÁSD
BENNEM KÖNNYÉ VÁLSZ.
GUIDO: Luisa, angyalom, életem fénye, most egy olyan birodalomba fogok belépni, ahova eddig sosem mertem. Kívánj szerencsét! (magának) Casanova! Micsoda ötlet!
CLAUDIA: GUIDO:
MÉGSEM HAL MEG A HŰVÖS ESŐ NÉZD, A NAP MÁR AZ ÉGEN JÁR
BÁR VÉGÜL FÖLDET ÉR A SZÉL CSAK VELED SZÁLL
BÁR ARCOMAT HŰTI MA MÉG MEGFÜRDET LÁSD, LANGYOS ZÁPOR
DE HÍVJA AZ ÉG
ARCOMRÓL FELSZÁRADT RÉG
SZOMJAS A LELKEM, A SZÍVEM
EGYÜTT: TŐLED LÉTEZEM, ÉLEK
BÁRMERRE, BÁRHOL JÁRSZ
NÉZD, A SZEMEMBE NÉZZ, MONDD, MIT LÁTSZ
LELKÜNK EGGYÉ VÁLT. |
|