(Carla felkel és átmegy Guidóhoz, felkölti.)
CARLA: Guido, ezt nem nevezném egy jó kapcsolatnak. Már négy napja itt vagyok és még egyszer sem jöttél el hozzám. Azt hittem, szeretsz. Lázas vagyok, lázam van, itt fekszem ebben a koszos motelban, rosszul vagyok, nagyon rosszul vagyok, Guido, hoztam ruhákat, és nem vehetem fel őket, lázas vagyok, nem volt még ilyen, a férjem, a férjem azt hiszi a szerep miatt, vagyok rosszul Guido, iszonyatos itt lenni, ebben a koszos szobában, és várni rád, lázam van, iszonyatosan érzem magam, Guido!
GUIDO: (félálomban Luisa ölében) Szeretlek. Szeretlek!
CARLA: Nos, nagyon úgy tűnik,hogy nem eléggé. Azt hiszem, megölöm magam.
GUIDO: (hirtelen felébred) Ne! Ne! Mindjárt ott leszek. (feláll) Luisa, drágám, figyelj, kicsit elmegyek. Kiszellőztetem a fejem. Lehet, hogy valami ötletem támad...
LUISA : Ruhák.
GUIDO: Tessék?
LUISA : Vigyél neki ruhákat.
GUIDO: Kinek vigyek ruhákat?
LUISA : Carlanak. Nem ő hívott az előbb?
GUIDO: Carla? ... Nem! Honnan veszed ezt? Mondtam már, hogy annak rég vége... Különben is, miért akarnék neki ruhákat vinni?
LUISA: Hogy ha együtt látnak titeket, ne nézzen ki úgy ahogy szokott.
GUIDO: Úgy gondolod, ízléstelenül néz ki?
LUISA : Bár lehet, hogy neked az tetszik.
GUIDO: Várj egy percet!
LUISA: Nézd, azt hiszem, sietned kellene. Lehet, hogy ezúttal tényleg megöli magát.
GUIDO: Miről beszélsz?
LUISA: Guido, ha jól tudom, nem találkoztál vele, amióta itt vagyunk. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy megint öngyilkossággal fenyeget.
GUIDO: Tényleg azt gondolod, hogy itt van.
LUISA : Nos, lehetséges, hogy tévedek.
GUIDO: Igen, nagyon is tévedsz. Ez nem esett jól. Nem akarom elhinni, hogy ennyire nem bízol bennem. Nagyon rosszul esik. És ha most megbocsátasz, elmegyek.
(Guido odarohan Carlahoz és átöleli őt, Carla rázkódik, rázza a hideg)
GUIDO: Hívjak orvost? Értesítsem a férjedet?
CARLA: Nem, nem...
GUIDO: Remegsz, volt már ilyen máskor is?
CARLA: Itt fekszem, a ruháimat sem... húzhattam föl....
GUIDO: Hoztam neked újakat....
CARLA: Ó, igen. Imádom a ruhákat!
GUIDO: Remélem, kiengesztel azért, hogy nem voltam itt veled.
CARLA: Nem, nem hiszem.
GUIDO: Carla. Carlissima.
CARLA: Ne, hagyj békén! Ne érj hozzám, ne próbálj kiengesztelni. Nagyon haragszom rád.
GUIDO: De drágám! Tüzek angyala, érzékeim csiholója! Mindig arra gondolj, ha nem jövök, alapos okom van rá!
CARLA: Ó igen! A feleséged. Mit csinált? Követett ide is?
GUIDO: Ez most nem ő, most más a baj. Egy filmen dolgozom. Ha nem lesz valami ötletem holnapig, találd ki, mivel fenyegetett meg a producerem, hogy mit csinál velem? (a fülébe súgja. Ő meredten néz rá.) Tehát láthatod, hogy valamennyire mindkettőnkért dolgozom. (Carla nevet, ráborul, amint birkózni kezdenek) Most miért nem mész és próbálod fel, amit hoztam neked? Lehet, hogy ad majd valami ötletet a filmemhez – ki tudja? – ennél furcsább dolog is történt már. Nagyon kétségbe vagyok esve. Siess, nincs sok időm. A holnap gyorsan jön. Kérlek! (egy templomharang szól)
GUIDO ANYJA: (aki közben a bal ajtó résen bejött és leült Luisa ágyára.) Luisa drágám. Van valami, amit régóta meg szeretnék kérdezni tőled.
CARLA: (eltávolodik Guidotól) Még mindig nem kérdezted meg, mi a hír.
GUIDO ANYJA: (folytatja Luisanak) Hogy bírod Guidot elviselni?
GUIDO: (Carlanak) Milyen hír?
GUIDO ANYJA: (Luisanak) Nem azt mondom, hogy Guido nem csodálatos.
CARLA: (még mindig távolodik) A hír, amit el akarok mondani neked. Ezért jöttem Velencébe.
GUIDO: Milyen hírről van szó?
LUISA : (Guido anyjának) Guido bajban van.
CARLA: (látja, hogy Guido gondolatai máshol járnak) Majd később elmondom. Amikor jobban figyelsz.
(Templomharang szól. Guido térdelve imádkozik. Carla elhagyja a színpadot, amint egy apáca elhalad a háttérben, négy fiú követi, köztük van kis Guido is. A nők egy gregorián dalt énekelnek.)
CARLA: (takarásból, eksztázisban) Ó, Guido! Honnan jött az ötlet, hogy ezt hozd nekem? Nagyon szexi. Még soha életemben nem hordtam ehhez hasonlót.
GUIDO: Örülök, hogy tetszik.
(az apáca keresztülsétál a színpadon)
GUIDO ANYJA: (Luisanak) Tudod, egyszer elhagytam Guido apját. A legnehezebb dolog volt, amit valaha is tettem. Életem legrosszabb éve.
CARLA: Bárcsak hordhatnám az utcán is.
GUIDO ANYJA: (Luisanak) De néha az embernek nincs választása.
(az apáca elmegy Guido mellett)
GUIDO: Arra gondoltam, hogy hordhatnád, mikor együtt megyünk az utcán. (az apáca megcsavarja Guido fülét)
CARLA: (még mindig takarásból) Guido, te egy zseni vagy!
GUIDO: Köszönöm.
CARLA: Ebben akárhol láthatnak az emberek együtt.
GUIDO: Tudom! Micsoda pár!
GUIDO ANYJA: (Luisanak) Miután kibékültünk, jobb volt... azt hiszem. (az apáca, aki a színpadon sétál leveszi a ruháját és rájövünk, hogy Sarraghina az, az utcalány)
CARLA: (belép egy apácajelmezben) Üdvözlégy Carla, malaszttal teljes.
GUIDO: (megdöbbenve és vággyal tele néz Carlara) Ó, Istenem! (belép a gyermek Gudio is.)
GUIDO ANYJA: (Luisanak) Egyébként, abban az esetben, ha érdekel, tudom, honnan erednek Guido problémái.
GUIDO: (amint Carla elsétál előtte – nem apácaszerűen) Igen,... igen, jó! (belép a többi fiatal fiú is)
GUIDO ANYJA: Talán ha nem küldtem volna abba az egyházi iskolába!
GUIDO: Gyerünk! Menjünk le a strandra Sarraghinahoz!
(a többi kisfiú odafut kis Guidohoz – örülnek az ötletnek.)
GUIDO ANYJA: De honnan tudtam volna? Tudod, azt reméltük, hogy pap lesz belőle.
GUIDO ANYJA: De az iskola közel volt ahhoz a strandhoz.
(Carla és Sarraghina elsétálnak Guido előtt)
GUIDO: Állj meg! (Carla és Sarraghina engedelmeskednek) Fordulj körbe! (engedelmeskednek) Hajtsd le a fejed! (Carla lehajtja a fejét, míg Sarraghina felemeli az övét) Tartózkodás. Szégyenlősség. Ártatlanság. Igen, ez az!
GUIDO: Van valami, amiről szeretném, ha beszélne nekem.
CARLA ÉS SARRAGHINA: (együtt) Mi az, fiam?
GUIDO: Beszéljen a szerelemről!
(a négy fiú egyre jobban felizgul.)
SARRAGHINA: Tehát, ti kis olasz ördögfiókák tudni szeretnétek a szerelemről? Sarraghina majd mesél nektek róla!
CARLA: A hír, amit el akartam mondani, hogy Luigi végre beleegyezett a válásba! Ó, Guido! Ez azt jelenti, hogy már csak el kell válnod neked is és már össze is házasodhatunk! Luigi ügyvéde küldeni fog egy papírt, amivel az egész hivatalossá válik. Na, mit szólsz hozzá?
GUIDO: (csak Sarraghinara figyel) Azt hiszem, Isten pont ilyennek képzelte el a világot!
(Carla elhagyja a színpadot, boldog, hisz azt gondolja, Guido örült a hírnek. A bal oldalon kimegy Luisa és Guido anyja is. Guido, egy másik világban járva éppen, mosolyog és úgy mászik, mint a gyerekek, hogy figyelje Sarraghinát.
(Elindul Sarraghina tanító dala és erotikus tánca a tengerparton a gyerekek legnagyobb örömére. Hátul a vetítés a tengerpartot mutatja. Ehhez a produkcióhoz a kölkök összetolják a két-két ágyat egy színpaddá, róla a négy betétet a színpad előtt a földön félkörben elérakják s ráfeküdve kezdik figyelni, az induló a "színpadon" játszódó produkciót) |
|