(Bobadilla megérkezik Navidadba és letartóztatja Kolumbuszt.)
Bobadilla: Uram! A királynőtől jöttem!
Kolumbusz: Ugyan! Hát mit akar egy jöttment?
Bobadilla: Uram! Önt parancs hívja vissza!
Kolumbusz: Ugyan! Majd holnap jöjjön vissza!
Bobadilla: Uram! A hatalmának vége!
Kolumbusz: Ugyan! Hát tűnjön el már végre!
Bobadilla: Uram! Ön ezennel a foglyom!
Kolumbusz: Ugyan! Na tűnjön, hogyha mondom!
(Bobadilla egy intésére a vele jött katonák megbilincselik Kolumbuszt.)
Bobadilla: Ez a módja, ez így megy,
ezt jól tudja Ön.
Mert így váltja egymást
a lent és a fönt.
A karrier végén
a végállomás
hol siker, hol egészen más.
Ez a Föld, melyen élünk,
egy gyönyörű gömb.
A sors néha tréfál,
s egy pillanat dönt.
S a karrier útján
nincsen határ,
ki elindul, mind körbe jár.
Kolumbusz: Elég! A méltóságom sérti.
Bobadilla: Elég, ha közlendőmet érti.
Kolumbusz: Elég! A bilincseim szólnak.
Bobadilla: Elég, ha útnak indul holnap.
Kolumbusz: Elég! Majd őfelsége felment.
Bobadilla: Elég, hogy innen végre elment.
Kolumbusz: Elég! Még megbosszul az Isten.
Bobadilla: Elég, hogy több hatalma nincsen.
Útnak indul holnap,
én rábízom Önt a szélre.
Útnak indul holnap,
az alkirályságnak vége.
Így van ez, ha fáj is,
ha átkot is szór az égre.
Útnak indul holnap,
az alkirályságnak vége!
Admirális, járt így más is,
admirális, járt így más is,
az alkirályságnak vége! |
|