Izabella: A szirten dörren a hullám,
a vízen csillan a fény,
fölöttem csillagok,
alattam tombol a mély.
Hol az a távoli földrész?
Vajon ott mások a nők?
Parancsom végleges,
hozzák el bilincsben őt!
Ha megjön majd az óceánról,
ha megjön majd a vízen át,
ha megjön majd és újra lát,
majd mit dadog ő
és mit teszek én,
hisz vártam rá három éven át!
Talán egy hajót kér újból,
hiszen még rabként se fél,
és én, bár meghalok,
megadom, amit csak kér!
Aztán egy új földre indul,
hol nem járt senki se még,
hiszen e férfinak
egy földrész nem volt elég!
Ha megjön majd az óceánról,
ha megjön majd a vízen át,
ha megjön majd és újra lát,
majd mit dadog ő
és mit teszek én,
hisz vártam rá három éven át!
Ha megjön majd az óceánról,
ha megjön majd a vízen át,
ha megjön majd és újra lát,
majd mit dadog ő
és mit teszek én,
hisz vártam rá három éven át! |
|