Bobadilla: Felséges asszony és felséges úr!
Lelkemet nyomja egy borzalmas súly.
Igaznak látszik a hír,
hogy az admirális a vízhez ért,
s az alattvalókkal sehogyse bír.
Izabella: Vigyázzon jól, egy nagy embert fúr.
Módszere, mondhatom, nem nagyon új,
s önző és aljas a cél,
ő fölfedezte Indiát,
hát kormányzó lesz ott, amíg csak él!
Bobadilla: Az álmodozók kora lejárt,
a középkor véget ért,
most más idők jönnek,
most kevés egy ötlet,
és kevés a szakmai tudás!
Az álmodozók kora lejárt,
a középkor véget ért,
egy néppel kell bánni
és rá lehet fázni,
hát jobb, ha egy kormányzó
nem csak a hajókhoz,
hanem a néphez is ért!
Ferdinánd: Bobadilla! Figyelmeztetem: a királynőt nem
szabad bosszantania, mert gyengélkedik. Az admirális úr
pedig teljes és tökéletes bizalmunkat bírja.
Bobadilla: Felséges asszony és felséges úr!
Szívemben, mondhatom, nagy vihar dúl.
Arról is beszél a hír,
hogy az admirális a nőkhöz ért,
s a férfiakkal sehogyse bír!
Izabella: Vigyázzon jól, hogy miket beszél!
Azt mondják, erényes életet él.
Mit neki azok a nők!
De ha mégis így van, küldje hát
azonnal hozzánk bilincsben őt!
Bobadilla: Az álmodozók kora lejárt,
a középkor véget ért,
most más idők jönnek,
most kevés egy ötlet,
és kevés a szakmai tudás!
Az álmodozók kora lejárt,
a középkor véget ért,
egy néppel kell bánni
és rá lehet fázni,
hát jobb, ha egy kormányzó
nem csak a hajókhoz,
hanem a néphez is ért!
Ferdinánd: Bobadilla! Ezennel kinevezzük önt az Indiák
kormányzójának. Intézkedjék belátása szerint. És ehhez
teljes és tökéletes bizalmunkat bírja. |
|