Távozók: Az otthon hív, mert hosszú volt és hosszú lesz az út,
az otthonról súg dalt a szél, mely erre-arra fúj,
és vár talán egy nő s ölében vár egy-két gyerek,
egy búcsúzás, egy érkezés, hej, zűrös élet ez!
Indiánok: Jaj, félelmetes útra mentek, láthatunk-e még?
Jaj, visszavárunk titeket, csak óvjon majd az ég!
Jaj, hallgassa meg imánk az a láthatatlan úr,
ki elszólít a ködbe vesző láthatáron túl!
Rodrigo: Távozók:
Hallották mind Hej, megtaláltuk Indiát, hej,
a parancsnok szavát, most már dől a pénz,
rám bízta most csak vágjunk át a tengeren és
az élete javát: érjünk haza még.
rám bízta most S ha kedvünk tartja majd, s ha ismét erre fúj a szél,
a dús Indiát, majd eljövünk, hogy megnézzük
gyümölcsét, színaranyát!, az új babánk hogy él?
Maradók: Indiánok:
Ez a szépséges ország, Jaj, félelmetes útra mentek,
ez a gyönyörű táj, láthatunk-e még?
minékünk szolgál Jaj, visszavárunk titeket,
örökre már! csak óvjon majd az ég!
S urak leszünk Jaj, hallgassa meg imánk az a
a dús Indián, láthatatlan úr,
és szolgál majd ki elszólít a ködbe vesző
száz indián! láthatáron túl!
(És a hajók elmennek. A szín kiürül. A zene még egy darabig szól,
az idő múlását jelzendő.) |
|