(Kolumbusz a parancsnoki hídon. De ebben a jelenetben nem énekel.
A hajósinas éneklése az idő múlásának jelzésére szolgált
akkoriban. Itt is ez a funkciója.)
Hajósinas: Imádkozzunk Istenünkhöz,
adjon nekünk jó utat,
kérleljük a Szűzanyát, hogy
ne küldjön ránk nagy vihart.
Tengerészek: Imádkozzunk Istenünkhöz,
adjon nekünk jó utat,
kérleljük a Szűzanyát, hogy
ne küldjön ránk nagy vihart.
(Zene tovább, fölötte próza)
Luis: Nem lesz ennek jó vége! Így nekivágni az ismeretlennek!
Már bánom, hogy eljöttem! Ördög ez, nem ember!
Hajósinas: Áldott légy, te fényes reggel,
áldott légy, te szent kereszt,
hatalmadat dícsérik a
szárazföldek, tengerek.
Tengerészek: Áldott légy, te fényes reggel,
áldott légy, te szent kereszt,
hatalmadat dícsérik a
szárazföldek, tengerek.
(Zene tovább, fölötte próza)
Tengerészek: Mióta jövünk már! És még azt sem mondja meg,hány
mérföldet jöttünk idáig! Ki tudja, hol vagyunk! Talán
arrafelé, ahol az a hatalmas szörny él, a Leviathán!
Hajósinas: Áldott légy, te fényes nappal,
áldott légy, te délután,
áldott legyen minden nap, mit
megélünk az út során!
Tengerészek: Áldott légy, te fényes nappal,
áldott légy, te délután,
áldott legyen minden nap, mit
megélünk az út során!
(Zene tovább, fölötte próza)
Rodrigo: Addig megyünk így, amíg majd a világ végén lezuhanunk
az örök sötétség szakadékába! Amíg a holdkóros a
csillagokat bámulja, kötözzük meg és zárjuk a
fedélközbe! Majd én hazavezetlek titeket.
Hajósinas: Áldott légy, te éjszaka, és
áldott légy, te szent kereszt!
Áldott legyen kapitányunk,
s vele minden embere!
Tengerészek: Áldott légy, te éjszaka, és
áldott légy, te szent kereszt!
Áldott legyen kapitányunk,
s vele minden embere!