Tengerészek: A tenger hív, az óceán, az ismeretlen föld,
a zsákmány hív, a gazdagság, a pénz hív és a nők!
A régi nők: a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de várnak új nők, új vagyon s egy ismeretlen táj.
Nők: Jaj, félelmetes útra mentek,láthatunk-e még?
Jaj, visszavárunk titeket,csak óvjon majd az ég!
Jaj, hallgassa meg imádságunk odafönt az Úr,
és óvjon majd a ködbe vesző láthatáron túl!
(A zene folytatódik, fölötte prózában halljuk az alábbiakat:)
Kolumbusz: Hús?
Rodrigo: Hús? Beraktuk, uram!
Kolumbusz: Bor?
Rodrigo: Bor? Beraktuk, uram!
Kolumbusz: Kétszersült?
Rodrigo: Kétszersült? Beraktuk, uram!
Kolumbusz: Üveggyöngyök?
Rodrigo: Üveggyöngyök? Beraktuk, uram!
Kolumbusz: Csengettyűk?
Rodrigo: Csengettyűk? Most rakjuk, uram!
Kolumbusz: Gyónás?
Rodrigo: Gyónás? Mind meggyóntunk, uram! Volt mit bevallani!
(Megjegyzés. Rodrigo nem azért kérdez mindig vissza, mert süket,
hanem mert a tengeren ez a parancs. A nagy zaj miatt a kapitány
nem lehet biztos felőle, hogy jól értették, amit mondott.)
Tengerészek: És nem számít a sok veszély, a száz vihar, ha tép,
az új öbölben új nők öle vár, s az élet szép,
a jószagú, a sószagú szél csábítóan hív,
hej, szabadság, hej gazdagság, hej, végtelen nagy víz!
Nők: Jaj, érkezéskor tudjuk, máris indulnátok el,
mert fúj a szél és vár a víz és akkor menni kell.
Jaj, hallgassa meg imádságunk odafönt az Úr,
és óvjon majd a ködbe vesző láthatáron túl!
(Zene fölött próza:)
Kolumbusz: Miféle hajó az ott?
Rodrigo: A száműzött zsidók hajója, uram. Éppen ma van az utolsó
nap, hogy még büntetlenül távozhatnak. Csak a
vagyonukat vették el, az életüket meghagyták.
(Átúszik a színen egy hajó.)
Zsidók: Smá Jiszróél,
Spanyolország, ég veled,
smá Jiszróél,
Spanyolország, elmegyek.
Bolygó zsidók,
útra kelünk,
elűztek innen,
sírva megyünk.
Minket az Úr
úgy szeretett,
elűz, hogy lássuk
a tengereket.
Házunk az út,
földünk a víz,
a négy nagy égtáj
mind kitaszít.
Smá Jiszróél,
Spanyolország, ég veled,
smá Jiszróél,
Spanyolország, elmegyek.
(A zsidók dalának végén már újra halljuk a tengerészeket
búcsúztató nőket és gyerekeket)
Nők,gyerekek: Jaj, félelmetes útra mentek,láthatunk-e még?
Jaj, visszavárunk titeket,csak óvjon majd az ég!
Jaj, hallgassa meg imádságunk odafönt az Úr,
és óvjon majd a ködbe vesző láthatáron túl!
Tengerészek: A tenger hív, az óceán, az óriási víz,
a tágasság, a távolság, az ismeretlen hív.
A szárazföld a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
A szárazföld a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
A láthatatlan táj.
És nem számít a sok veszély, a száz vihar, ha tép,
ha vízre szálltál, érzed, hogy az élet újra szép,
mert ott a vízen még az ég is minden percben új,
a halál csak egy kikötő, az öröklét az út.
A szárazföld a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
A láthatatlan táj. |
|