Izabella: E merész ember úgy néz rám,
hogy abból érzem: megkívánt;
az egész tervtől vérem zúg,
jaj, őrült vágy és őrült út!
A királynő se más, csak nő,
és ezt a titkot tudja ő,
a szemét látom, hódító,
a szavát hallom, bódító!
Mintha én volnék a tenger, s ő a szél,
mintha ő volna a fény és én az éj,
mintha én volnék a távol s ő az út,
e férfi úgy néz rám,
e férfi úgy néz rám, a vérem zúg!
A királynő se más, csak nő,
és ezt a titkot tudja ő,
a szemét látom, hódító,
a szavát hallom, bódító!
Mintha én volnék a tenger, s ő a szél,
mintha ő volna a fény és én az éj,
mintha én volnék a távol s ő az út,
e férfi úgy néz rám,
e férfi úgy néz rám, a vérem zúg!
Mintha én volnék a tenger, s ő a szél,
mintha ő volna a fény és én az éj,
mintha én volnék a távol s ő az út,
e férfi úgy néz rám,
e férfi úgy néz rám, a vérem zúg!