(Egy kolostorban vagyunk. Itt temetik el Toscanellit. A jelenet
elején instrumentális gyászzene szól. Kolumbusz kezében térkép.
Ezt mutogatva rohan rá az apátra.)
Kolumbusz: Atyám! A segítségét kérem!
Apát: Fiam! Csak mondd el sorra szépen.
Kolumbusz: Atyám! Ha Indiába jutnék...
Apát: Hogyan? Ha erről többet tudnék...
Kolumbusz: Atyám! Ha Nyugat fele tartok...
Apát: Azok már mesebeli partok!
Kolumbusz: Atyám! Csak nézze ezt a képet!
Apát: Mi ez? Csak ámulok és nézek.
Kolumbusz: Ez a Föld, melyen élünk,
egy gyönyörű gömb.
Álom csak rajta
a lent és a fönt.
S a Földön, e gömbön
nincsen határ,
ki elindul, mind körbe jár.
S ha ekképp a Földön
az út körbe ér,
ki Nyugatra indul,
az Keletre tér!
S megleli így
a dús Indiát,
a jövendő útvonalát!
Apát: Fiam! Az Úr segítsen téged!
Kolumbusz: Atyám! Én ennél többet kérek.
Apát: Nohát! Én mit adhatnék többet?
Kolumbusz: Atyám! Ez milliárdos ötlet!
Apát: Fiam! Hisz fontosabb a lélek!
Kolumbusz: S ha azok a mi hitünkre térnek?
Apát: Nahát! Ez érdekesebb végre!
Kolumbusz: Atyám! Egy jó ajánlás kéne!
Ez a módja, ez így megy.
Ezt jól tudja Ön.
Mert lehet, hogy jó terv,
de úgysem az dönt.
A kapcsolat fontos,
a protekció,
egy levél, egy elejtett szó!
Ez a Föld, melyen élünk,
egy gyönyörű gömb.
Bár álom csak rajta
a lent és a fönt,
de fönt mégis kell ám
a protekció,
egy levél, egy elejtett szó!
(A zenekari középrész alatt az apát megírja az ajánlólevelet és
átadja Kolumbusznak.)
Ketten: Ez a módja, ez így megy.
Ezt jól tudja Ön.
Mert lehet, hogy jó terv,
de úgysem az dönt.
A kapcsolat fontos,
a protekció,
egy levél, egy elejtett szó!
Ez a Föld, melyen élünk,
egy gyönyörű gömb.
Bár álom csak rajta
a lent és a fönt,
de fönt mégis kell ám
a protekció,
egy levél, egy elejtett szó!
(Kolumbusz tovább indul Madridba. Kezében a földgömb és az
ajánlólevél. Változás.) |
|