(Egy kereskedelmi hajón vagyunk. Itt szolgál másodtisztként a
fiatal Kolumbusz. A hajón utazik az öreg Toscanelli, a híres
térképész.)
Kórus: A tenger hív, az óceán, az óriási víz,
a tágasság, a távolság, az ismeretlen hív.
A szárazföld a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
A szárazföld a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
A láthatatlan táj.
És érkezéskor érzed már, hogy újra messze van,
mert csábítóan, távolról már újra szól a hang,
a kábító, a szédítő, mely ismét útra hív,
a tenger hív, az óceán, az óriási víz.
A szárazföld a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
A láthatatlan táj.
És nem számít a sok veszély, a száz vihar, ha tép,
ha vízre szálltál, érzed, hogy az élet újra szép,
mert ott a vízen még az ég is minden percben új,
a halál csak egy kikötő, az öröklét az út.
A szárazföld a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
A láthatatlan táj.
Tengerészek (próza): Kalózhajó a láthatáron! Minket támad! Mindenki a
fedélzetre!