Felnézek a csillag-égre,
Kutatom, keresem
Azt az egyet, áldott fényűt,
A betlehemit lesem.
Égi vándor merre jársz most?
Utadon vagy-e még?
Visszatérsz-e fény-jeleddel,
Vagy elnyelt rég az ég?
Egyszer, talán, egy újabb éjszakán
Felragyog ama régen látott csillag.
Felébrednek a kábult emberek,
A szívükben a parázs lángra gyullad!
Megérzik, amit nem éreztek még:
A végtelen féltő szeretetét.
Meglátják, amit nem láthattak még:
Hogyan öleli át a Földet majd az Ég.
Egyszer, talán, egy újabb éjszakán
Felragyog ama régen látott csillag.
Felébrednek a kábult emberek,
A szívükben a parázs lángra gyullad!
Hallják majd a csend minden szavát,
A titok-hívó, életadó imát.
Megértik, amit nem érthetnek még:
Miért öleli át a Földet majd az Ég.
Ó egyszer, egyszer majd talán!...
|
|