Sűrű, sötét éjszakában,
A mezőn, a pusztaságban
Tűz lobog.
Körülülik pásztorok.
Csend honol, hisz alszik minden,
Néha egy-egy levél zizzen
Hangtalan.
Nyugalom és béke van.
Angyal száll át az éjjen,
Át az időn, át a téren.
Körülötte zúg a szél.
Az égő tűznél földet ér.
Áll a hírnök, mint a szikla.
Szeme kristály, szája szikra,
A ruhája hófehér.
Szól az angyal, zeng az éj:
Dicsőség a magasságban Istennek!
Halljátok szavam, figyeljetek:
Nézzetek az égre, új csillag ragyog fényesen.
Az éjnek tengerében úszott idáig türelmesen.
De célja nem a messzi távol,
Betlehem felett megáll, s ragyogva lángol.
Túl a város szélén, barlangnak csendes rejtekén
Kisded pihen szépen, szunnyad anyja lágy ölén.
Ő a világnak királya,
Ő a Messiás, Dávid fia, Izrael álma.
Most hát menjetek, és lássatok csodát,
Szemtől-szembe majd Isten fiát.
Barlang mélyén, anyja ölén keressétek Őt,
Az megtestesült Istent, az Üdvözítőt!
Dicsőség, a magasságban Istennek,
Békesség a Földön az embernek!
A Gyermeknek, az istennek, mindenkinek… |
|