Nem figyeltem rád, meg se hallgattalak téged,
Mint a zúgó, vad vihar, úgy öntött el a méreg.
Nem figyeltem rád, csak a kínom volt a fontos.
Nincs ily sebre ír, s nem gyógyítja orvos.
Ne nézz így rám, szépen kérlek, én megértelek!
Jól tudom, a kínzó kétely tette ezt veled.
Nem haragszom rád,
Ölelj kérlek át!
Édes József, én megértelek!
Nem figyeltem rád, meg se hallottam a hangod,
A fájdalom pokla szívem legmélyébe markolt.
Nem figyeltem rád, most már tudom, rosszul tettem:
Önnön büszkeségem fájó csapdájába estem.
De a múlt éjjel egy angyal szállt hozzám,
Szeme mint a tüz, úgy nézett le rám.
Elmondta a titkodat, most már értem sorsomat!
Bocsáss meg nekem, kérlek, Máriám!
Most már értem én, honnan jő a fény,
A szikra lángra gyúlt, éled új remény!
Isten hangja hívogat, megfejtettem álmomat,
Most már értem én, íme értem én!
Nem figyeltem rád, meg se hallgattalak Téged.
Sértett büszkeség, csak ez volt a lényeg...
|
|