Zakariás, Zakariás! Nem kell félned tőlem!
Égig szállt a hű kiáltás, hozzád ezért jöttem:
Asszonyodnak méhe mélyén áldott élet fogan!
A János nevet add majd neki, emlékezz, mit mondtam!
Az Úrnak színe előtt áll majd ő.
Hírnök lesz a fiad, útegyengető!
A lelkét betölti a Szentlélek,
Örömet hirdet minden embernek.
Nagy lesz Isten színe előtt, eltölti a Lélek,
Illés szellemében jár majd, kedves lesz az Égnek.
Az atyák szívét plántálja a fiaknak szívébe:
Készségessé teszi népét Isten Igéjére.
Az Úrnak színe előtt áll majd ő. ...
De hogy lehet ez? Mondd meg nekem!
Hisz öregek vagyunk már mindketten.
Zakariás, Zakariás! Nem hittél szavamnak!
Nem hittél az égi hangnak, nem hittél az Úrnak!
Megnémulsz hát teljesen, míg valóra nem válik,
Nem tudsz szólni mostantól...
|
|