Kétezer év messzeség. Oda repít el a könnyű képzelet:
Évszázadok csak buborékok, mint a szikra fellobbannak életek.
Történelmünk, röpke a pille: előbb itt volt, messze száll.
Imént Kossuth szólt a néphez, Szent István már a király.
Angyalokkal száll a lélek, álmunk szárnya visz tovább:
Múlt időknek titkát rejtő kristályfal jegét törjük át.
Vereckénél Árpád vezér a régen áhított hazába érkezett,
Még láttam őt, lenyűgözött, de máris tovább repített a képzelet.
Róma ég, de Néró örül, megvannak a bűnbakok.
Jeruzsálem elpusztítva: milliónyi a halott.
Angyalokkal száll a lélek, álmunk szárnya visz tovább:
Múlt időknek titkát rejtő kristályfal jegét törjük át.
Néma csend, alszik a Szent. Sírja száját súlyos szikla zárja le.
Kezét mossa a gyönge-gyáva. A csőcselék csak ordít: keresztre vele!
Bölcsek jönnek napkeletről, csillag fénye felragyog.
Tisztán látom már a múltat, én is szinte ott vagyok.
Angyalokkal száll a lélek, álmunk szárnya visz tovább:
Múlt időknek titkát rejtő kristályfal jegét törjük át.
|
|