1. előjáték
A három testőr és D'Artagnan lovon vágtatnak egy nagy mezőn. D'Artagnan lelkesen kaszabolja az útjába kerülő fákat, bokrokat. Ez alatt halljuk az alábbi dalt. A három testőr fáradt poroszkálásra vált. Ez alatt halljuk rosszkedvű beszélgetésüket.
A három testőr: Trappol a ló, vágtázik a testőr,
tágas a táj, minden fene pompás,
zöld a mező, zászlókék az ég,
hej becsület, elszánt trappolás!
Hej, hírnév, elzúgó idő!
Vágtat a testőr, micsoda legény!
Villog a kard, helyükön a szívek,
trappol a ló, vágtázik az ország,
három hős, bor, vér, nő, halál,
bátorság, vérbő trappolás!
Hej, hírnév, elzúgó idő!
Vágtat a testőr, micsoda legény!
Trappol a ló, vágtázik a testőr,
mint üde lány, hever el a pázsit.
Nincs pihenés, csak trappolj tovább,
estig még érd el Párizst!
Hej, hírnév, elzúgó idő!
Vágtat a testőr, micsoda legény!
Porthos: Közel van?
Athos: Mihez?
Aramis: Miért, messze van?
Athos: Azt nem mondtam.
Porthos: Feladat?
Athos: A szokásos.
Porthos: Utána?
Aramis: Ugyanaz.
Porthos: Letolás?
Athos: Letolás.
Porthos: A bíborostól?
Athos: Is.
Porthos: A királytól?
Athos: Is.
Aramis: A királynétól?
Athos: Is.
Porthos: Hát még kitől?
Athos: Tőle.
Porthos: Le kellett volna döfni.
Aramis: Víz alá nyomni, úgy hagyni!
Athos: Már késő.
Porthos: Bezzeg régen!
Aramis: Lányok!
Porthos: Asszonyok!
Athos: Nők!
Aramis: Meg minden.
Porthos: No meg az ital.
Aramis: Amíg meg nem érkezett.
Athos: De megérkezett!
1. felvonás
1. jelenet: a D'Artagnan házban
D'Artagnan és az apja
Apa: Fiam, itt ez a levél, Tréville úrnak írtam. Régi barátom ő, és ami fonto¬sabb: a testőrség kapitánya! Ha ő segít, minden sikerülhet, fiam! Testőr lehetsz! Ez legyen egyetlen célod! Légy méltó atyádhoz. Légy hű magadhoz. Nem, inkább Tréville úrhoz. Még inkább a királyhoz, az lesz a legjobb. Ha kell, kérjél kölcsönt. De eszedbe ne jusson adni! Hej, ha én is még egyszer! És csak semmi félelem, fiam. Ne feledd: párba¬jozni, verekedni, párbajozni! A párbaj tilos, tehát kétszeresen bátor, aki verekszik. Ez méltó hozzád, ez méltó egy leendő testőrhöz. Keresd az alkalmat! A testőrök nyalka legények, lelkesen küzdenek, mikor miért kell. És tűzbe mennének őfelségeikért! Önbizalom, fiam, önbizalom, és még egyszer önbizalom! Ne feledd a levelet! (Indul kifelé, elfelejti odaadni. Visszaszól:) Na indulj, és vigyázz a levélre, a jövőd függhet tőle! (Csak most kap észbe, visszalép a fiához és átadja neki az ajánlólevelet. D'Artagnan átveszi és útra kel.)
2. jelenet: a Bíboros palotájában
Bíboros, Rochefort
Bíboros: Odaadja neki ezt a levelet és azonnal elindítja Londonba. A levél, mint látja, Buckingham hercegnek szól és mint látja, nem én írtam (most fejezi be a levél írását), hanem...
Rochefort: Hanem?
Bíboros: Hanem más.
Rochefort: És az a más...
Bíboros: Arra kéri a herceget, jöjjön sürgősen Párizsba.
Rochefort: És a Milady?
Bíboros: Legyen mindig a herceg nyomában.
Rochefort: Egyéb parancsa eminenciádnak?
Bíboros: Csak egy jótanács. Mondja meg neki, legfőképpen megint a testőröktől óvakod¬jék. Átkozott, verekedős népség. Ma nem tudják, hogy holnap miért rántanak kardot. Ha pedig megérkezett, átadja a levelet és fölad nekem egy levelet, hogy megérkezett és átadta.
3. jelenet: a királyi palotában
Királyné, Constance
Királyné: Tehát akkor minden világos, kedves Constance. Légy óvatos.
Constance: Az leszek, felség. Csak még ....
Királyné: Csak még?
Constance: Csak még egy szót se értek az egészből. Odaadom valakinek ezt a levelet ...
Királyné: Constance! Nem valakinek, hanem Chevreuse asszonynak! Titokban! Érted? Titokban! Elmondjam még egyszer?
Constance: Hálás volnék, felség.
Királyné: Én is hálás volnék, ha figyelnél végre. Odaadod ezt a levelet Chevreuse asszonynak ... Constance, mire gondolsz?
Constance: Egy éjszakára, felség.
Királyné: Melyikre?
Constance: Sajnos csak egy régire. Mostanában már egyik se az igazi.
Királyné: Jaj, Constance... Odaadod ezt a levelet, és megmondod neki, attól tartok, hogy a herceget egy hamis levéllel idecsalják Párizsba. Ezt meg kell akadályozni! Unom a botrányokat. Legyetek óvatosak, a bíboros¬nak mindenütt vannak emberei.
Constance: Tudom, felség, engem is megpróbált...
Királyné: Constance, ne bosszants. Te vagy az utolsó emberem, akiben megbíz¬hatok. Egy kicsit. Csak a testőröknek higgyél, ők hűségesek és áldozat¬készek, nagyszerűen verekszenek és mindig tudják, miért rántanak kardot.
Constance: Azt tudom, felség!
4. jelenet: Rochefort gróf háza
Rochefort, Milady
Rochefort éppen párbajozik valakivel, de az illetőből először csak a kardját látjuk, amikor a gróf behátrál a színre. Majd a kard mögött megjelenik Milady. Legyőzi Rochefort-t, aki sarokba szorul.
Rochefort: Indulnod kell, drágám.
Milady: Igen, szívem.
Rochefort: Jó formában vagy.
Milady: Nem vagyok a régi.
Rochefort: De a testőröktől még meg tudod védeni magad - ha akarod.
Milady: Azért egy kicsit tartok tőlük.
Rochefort: Én meg attól tartok, hogy nem tartasz tőlük eléggé. (És megint vívna.)
Milady: Kötözködni akarsz? Kísérj el Londonba.
Rochefort: Tudod, hogy nem mutatkozhatunk együtt. A bíboros ki nem állhatja a nős férfiakat. Van neked fogalmad, mit jelent az ő bizalmasának lenni?
Milady: Te is tudod, hogy van, szívem. Na. Tehát beférkőzöm a herceg bizalmába...
Rochefort: De csak a bizalmába!
Milady: És odaadom neki ezt a levelet.
Rochefort: A királyné küldi.
Milady: Hát persze.
Rochefort: Megmondod neki, hogy te vagy a királyné egyetlen bizalmasa.
Milady: Ki más.
Rochefort: És azonnal értesítesz minket, ha a herceg elindult.
5. jelenet: a királyi palotában
Király, Fullajtár
Király: Tehát Tréville kapitány úrnak adja át a levelet, személyesen neki! Na induljon. Várjon! Szóban is közli vele az üzenetemet! Mélységesen föl¬háborított a legutóbbi eset. Egy XIII. Lajos testőrei nem viselkedhetnek úgy, mint az útszéli csürhe. Elmehet. Várjon. Mondja meg a kapitány úrnak, hogy ez volt az utolsó! Nem akarok több rendbontásról hallani! Indulás! Várjon! Mondja meg, hogy azonnal kéretem! Várjon. Mégse kéretem, inkább mondja meg, hogy nem kérek választ. Na siessen, mire vár!?
Fullajtár: Igenis, felség. (Számol az ujján, memorizál.) Átadom a levelet... Szóban is közlöm... Felséged azonnal kéreti... Felséged mégse kéreti... Kell válasz... Nem kell válasz... Siessen. Igenis!
6. jelenet: a Bíboros palotájában
Bíboros, Rochefort
Rochefort egy levelet ad át a Bíborosnak.
Rochefort: Egy ifjú gascogne-i nemesnél találtuk, eminenciás uram. Tréville kapitánynak szól.
Bíboros: Hadd lássam. Meghalt?
Rochefort: Nem, csak többször elesett és megütötte magát.
Bíboros: Az még nem baj. Csak azt nem szeretném, ha az a hőzöngő Tréville ilyen apróságok miatt belém köthetne. Eltesszük. Még szükségünk lehet rá.
7. jelenet: párizsi utca
A három testőr.
Egy levelet olvasnak. Bár Porthos nem tud olvasni.
Aramis: "Átkozott, verekedős népség! Útszéli csürhe! Ha nem esik nehezükre, uraim, azonnal jelenjenek meg a szállásomon. Persze, csak akkor, ha útközben nem tartóztatják fel önöket. Vagy le. Aláírás: Tréville kapitány."
Porthos: Megint?
Athos: Mindig.
Aramis: Menjünk, uraim.
8. jelenet: látomás
Különféle levelek érkeznek vagy nem érkeznek meg, elakadnak és elkallódnak. Különféle szereplők megérkeznek, útnak indulnak. És közben mindannyian éneklik az alábbi dalt.
Mind: Levélbe írják a titkokat és a
levélből jönnek világra a titkok
leveleket írnak az anyák a szeretők
leveleket írnak az ifjak a vének
leveleket írnak a kedvesnek
leveleket írnak az ellenségnek
Levélbe írják a titkokat és a
levélből jönnek világra a titkok
Levél megy amikor valaki jön s egy
levél jön amikor valaki elmegy
elindul innen s elindul onnan
megérkezik vagy nem érkezik meg
levél mi jókor rosszkor jön
fiókba rejtik szemétbe dobják
Levél megy amikor valaki jön s egy
levél jön amikor valaki elmegy
Jön egy levél aki kapja nem érti
jön egy levél aki kapja marja
leveleket ír aki beszélni akar
leveleket ír aki nem akar szólni
leveleket ír aki vár valamit
leveleket ír aki választ sem vár
Jön egy levél aki kapja nem érti
jön egy levél aki kapja marja
9. jelenet: Tréville testőrkapitány szállása
Tréville, a három testőr, D'Artagnan
Megjelennek a testőrök, raportra. Velük egyszerre érkezik D'Artagnan és végighallgatja a letolásukat.
Tréville: Szégyen, uraim, szégyen! Hepciáskodnak! Verekednek! Nem baj. Azért testőrök. De rosszul verekednek, uraim! Hagyják, hogy a bíboros gárdis¬tái letartóztassák magukat! Hát kik maguk, uraim? Rendbontók? Legyenek! Jó! Van, aki bontja a rendet, van, aki vigyáz rá. De hát ügyesebben, uraim! Megint szégyent vallottam magukkal, csak úgy ég az arcomról a bőr, ni! Tudják, mit mondott a király? Nem tudják. Hogy ezentúl a bíboros gárdistái közül választja majd a testőreit! És igaza volt, uraim! Megérdemeljük! Megérdemlik mindhárman! Maga is, Athos! Meg maga, Porthos! Maga is, Aramis! Maga is! ..... Maga kicsoda?
D'Artagnan: D'Artagnannak hívnak, uram.
Tréville: Maga is megérdemli! .... D'Artagnan?
D'Artagnan: Mint az apám, uram!
Tréville: Mint az apja.... Azt mondja, mint az apja.... Az apja is D'Artagnan?
D'Artagnan: Mint én, uram! Az egész család!
Tréville: Nofene... Az én öreg barátom... és szégyent vallok a fiával... Hol az egyenruhája?
D'Artagnan: Még nincs egyenruhám, uram.
Tréville: Újonc? Ennyire? És már párbajozik?
D'Artagnan: Még nem vagyok testőr, uram.
Tréville: Még nem az? Hát az lesz? Miből gondolja? Hát itt már átnyúlnak a fejem fölött? Megérdemlem. Szóval akkor mit keres itt maga?
D'Artagnan: Uraságodat keresem! Leghőbb vágyam, hogy valaha testőr lehessek!
Tréville: Leghőbb vágya? Testőr? Hát ennyire nincs már életcélja az ifjúságunk¬nak? Nézze meg ezeket az alakokat! Ezek közé szeretne kerülni? .... Aramis!
Aramis: Igen, uram.
Tréville: A csuha jobban állna magának.
Aramis: Már magam is gondoltam rá, uram.
Tréville: Porthos!
Porthos: Szolgálatára!
Tréville: Maga egy páváskodó, felfújt hólyag!
Porthos: A páváskodó kicsit erős volt, uram!
Tréville: Athos! Foltos az egyenruhája!
Athos: Vérfoltos, uram.
Tréville: Megsebesült? No, ez derék. De hogy az ördögbe hagyhatták magukat letartóztatni?
Athos: Kapitány úr, ez őeminenciájának négy emberébe került.
Tréville: Ezt nem említette. Ez javít valamit a helyzetükön. Szóval maga testőr szeretne lenni, fiam. Van valami ajánlólevele?
D'Artagnan: Van, uram! Azazhogy volt.
Tréville: És hol van az a levél?
D'Artagnan: Hadizsákmány lett, uram! Vagyishogy elrabolták. Jobban mondva el¬lop¬ták. Megvertek és kivették a zsebemből... Volt egy kis összetűzésem az úton.
Tréville: És egy darab papírt nem tudott megvédeni! Még elém sem került, és már le is győzték! És maga akar testőr lenni! Hát jól nézze meg ezeket a legényeket! Mert ezek nem akárkik. Az egész országban nincs egy vívó, aki ki merne állni velük. Legyőzhetetlenek! Bátrak! Hűségesek! Fegyel¬mezettek! A királyság oszlopai! ... Maga gascogne-i, ha jól tudom...
D'Artagnan: Gascogne-i nemes vagyok, uram.
Tréville: No, egyik se látszik nagyon. Az első taknyos legyőzi.
D'Artagnan: Tapasztalt vívó volt, uram. Magas termetű, olyan negyvenforma... egy kis sebhely volt az arcán.
Porthos: Barna, hullámos haja volt?
D'Artagnan: Igen.
Athos: Rochefort gróf, uram.
Aramis: A bíboros embere, uram.
Tréville: Azt hiszik, magamtól nem jövök rá? De hát mi baja annak a gazem¬bernek velem? Épp az én levelem kell neki?
D'Artagnan: Akkor... remélhetek?
Tréville: Remélhet, fiam. Mit is?
D'Artagnan: Hát, hogy a testőrségbe...
Tréville: Na persze. Nem tudom. Majd meglátjuk. Uraim!
10. jelenet: a bíboros palotája
Bíboros, Milady
Bíboros: Jön a herceg?
Milady: A királyné miatt nem biztos, hogy jönne. De nekem megígérte.
Bíboros: Milady, ismét remekül dolgozott.
Milady: A szakma szeretete hajtott, uram.
Bíboros: Jó, hogy csak a szakmáé. Nem szeretném érzelmekre alapozni a legjobb embereim hűségét. ... Maga úgy látszik, ellenállhatatlan.
Milady: Csak eminenciád tud nekem ellenállni.
Bíboros: Én és a nők, eh...
Milady: Mindig tisztelője voltam eminenciád elveinek.
Bíboros: Nincsenek nekem elveim, asszonyom. Csak céljaim vannak.
Milady: De világraszóló célok, uram! Mint most a herceg tőrbeejtése....
Bíboros: Ez nem szerepel jelenlegi céljaim között. Csak azt akartam, hogy idejöjjön.
Milady: És azután?
Bíboros: Azután szépen menjen haza.
Milady: És közben büntetlenül találkozhassék...
Bíboros: Pontosan úgy.
Milady: Eminenciád valóban nem sieti el a dolgokat.
Bíboros: Sosem volt szokásom.
Milady: Tehát most csak bizonyítékot szolgáltatunk őfelségének. Nem pedig egy halott herceget. Kár.
Bíboros: Talán még bizonyítékot se.
Milady: Ezt már nem tudom követni, uram.
Bíboros: Pedig egyszerű.
Milady: Ha jól látom, eminenciád céljai egybevágnak a herceg céljaival, aki két éve nem akar mást, mint találkozni a királynéval.
Bíboros: Igen. De most az én akaratomból találkoznak. Ha nem találkozhat¬nának, a herceg, akit politikájában is az érzelmei vezetnek, képes volna szövetségre lépni a hugenotta lázadókkal. Ami ugye háborút jelentene, mert akkor én kénytelen volnék megindítani La Rochelle ostromát.
Milady: Legalább elveszítenék az utolsó fészküket.
Bíboros: Én pedig az utolsó célomat. Akkor már céljaim se lennének. Csak eszközeim.
11. jelenet: utca.
A három testőr, D'Artagnan
A három testőr kártyázik. D'Artagnan belép a színre, de nem veszi észre őket.
D'Artagnan: Átvágom rajtad magam,
el ne álld az utam,
vagy döfök, vagy lövök,
vigyázz, hogyha én jövök!
Hát vigyázz, vigyázz,
jól vigyázz, ha én jövök!
Én vagyok az új erő,
vakmerő és térnyerő,
rádmászom, rádnövök,
vigyázz, hogyha én jövök.
Hát vigyázz, vigyázz,
jól vigyázz, ha én jövök!
Én vagyok az ifjúság,
enyém a nagyvilág,
hódítok, föltörök,
vigyázz, hogyha én jövök.
Hát vigyázz, vigyázz,
jól vigyázz, ha én jövök!
D'Artagnan belerohan a testőrökbe és orra esik bennük. Kiveri kezükből a kártyát.
Athos: Lassabban, uram.
Porthos: Mert még nyakát szegi.... valaki.
Aramis: Most... beszélgetünk?
D'Artagnan: Állom a kihívást, uraim.
Porthos: Parancsoljon, üljön le.
D'Artagnan: Erre nem érek rá. Mondják meg, hol, mikor, és ott leszek.
Aramis: Üljön csak le. Ülve is lehet sietni.
Athos: Tehát vívni akar uraságod.
D'Artagnan: Természetesen! Hát csak nem hagyják annyiban!
Porthos: És kivel akar vívni?
D'Artagnan: Magukkal!
Athos: Hánykor?
D'Artagnan: Nézzük csak... várjon, hadd számoljak... (Maga elé motyogva feladatait veszi sorra) ... Na, tehát azt mondja, hogy.... megkeresem a grófocs¬kát... kihívom párbajra... visszaszerzem tőle a levelemet.... mondjuk délben.
Athos: Mindhármunkkal?
D'Artagnan: Amíg csak bírják, uraim.
Porthos: Elég jól szoktuk bírni.
Aramis: Csak nem szeretjük.
D'Artagnan: Mit nem szeretnek?
Aramis: Vívni, uram. Csak nagyon tudunk. Sajna.
D'Artagnan: Hol?
Porthos: Akárhol.
Aramis: Talán itt...
D'Artagnan: Kártyázni, úgy látom, szeret.
Athos: Mert azt viszont nem tud.
D'Artagnan: Rendben, uraim. Délre ott leszek! .... Itt. (El.)
12. jelenet: a királyi palotában
Királyné, Constance
Constance: Felséges asszonyom! Felséges asszonyom! Nagyon fontos hírem van!
Királyné: Jó hír? Rossz hír?
Constance: Attól függ, felség.
Királyné: Mitől, Constance?
Constance: Hogy az esze vagy a szíve szerint ítéli meg felséged.
Királyné: Hát az attól függ, Constance.
Constance: Ha mondhatok valamit... Én a szívemre hallgatnék, asszonyom.
Királyné: A te szíved, Constance! Tehát?
Constance: Hát, felség ... nem is tudom, hogy mondjam meg...
Királyné: Bökd már ki!
Constance: Felség, a herceg Párizsban van!
Királyné: Jesszusom! A bíboros tudja?
(dal) Én megnyitnám a szívemet,
ha végre valaki jönne,
nem félteném a híremet,
ha végre egyszer valaki már
a végső célra törve -
ha végre egyszer valaki már
kegyetlen meggyötörne!
Ketten: Nem félek, hogyha van mitől,
a jót befogadom bárkitől,
ki végre a végső célra tör,
s kegyetlen meggyötör!
Constance: Én megnyitottam a szívemet,
ha szépszerével kérték,
nem féltettem a híremet,
ha jött egy jó, egy belevaló,
de még sose telt be a mérték.
Ha jött egy jó, egy belevaló,
mindig jött új kísértés.
Ketten: Nem félek, hogyha van mitől,
a jót befogadom bárkitől,
ki végre a végső célra tör,
s kegyetlen meggyötör!
Constance: Te várod, hogy jöjjön az alkalom,
Királyné: te nem vársz soha hiába,
Constance: én csak kitárom a két karom,
Királyné: én várom, hogy végre valaki már
a karját csak kitárja!
Constance: De ha jött egy jó, egy belevaló,
az én csókom kívánta!
Ketten: Nem félek, hogyha van mitől,
a jót befogadom bárkitől,
ki végre a végső célra tör,
s kegyetlen meggyötör!
13. jelenet: utca.
A három testőr, D'Artagnan
Jön D'Artagnan.
D'Artagnan: Uraim! Rendelkezésükre állok.
Athos: Még álljon egy kicsit. Oda, úgy.
D'Artagnan: Na de uraim!
Porthos: Udvariatlanul pontatlan volt, uram. Még van egy bő negyedóránk.
Aramis: Játszik?
D'Artagnan: Sajnos nincs pénzem, uraim.
Athos: Nekünk sincs, de majd hitelezünk. Halál esetén kölcsönösen eltekin¬tünk az adósságtól.
D'Artagnan: Köszönöm, inkább majd megadom.
Aramis: Először jár Párizsban?
D'Artagnan: Először.
Aramis: És utoljára?
D'Artagnan: Nem hinném.
Porthos: Kár. És hogy telt a délelőttje?
D'Artagnan: Kerestem Rochefort-t, azt az átkozottat.
Aramis: Ne ítélj, hogy ne ítéltessél.
Athos: Persze nem találta.
D'Artagnan: Nem. Még nem. De én megtalálom! Fogadom, hogy megtalálom, és akkor jaj neki! Mert én hűséges barát tudok lenni, uraim, de vagyok én kitartó ellenfél is, ha kell! Mert uraim, én... én... mert én....
Porthos: Maga.
Athos: Melyikünkkel kívánja kezdeni?
D'Artagnan: Javaslom, csináljuk elhalálozási sorrendben.
Aramis: Hát ezt most kissé bajos volna megállapítani.
Athos: Én vagyok a legidősebb. Ha megengedik, uraim, én tizenkettőkor letudnám ezt a dolgot.
Porthos: Nekem jó a fél egy.
Aramis: Ha én is választhatok időpontot... egykor megvívnék az úrral. Ha neki is megfelel.
D'Artagnan: Nekem nagyon megfelelne..... hogy egykor még életben legyek.
Athos: Mi megtesszük, ami tőlünk telik.
14. jelenet: a bíboros palotája
Bíboros, Rochefort
Rochefort: Eminenciás uram, fontos hírem van.
Bíboros: Kinek fontos?
Rochefort: Attól függ, uram.
Bíboros: Mitől, Rochefort?
Rochefort: Hogy mit szándékozik cselekedni eminenciád.
Bíboros: Hát az attól függ, Rochefort.
Rochefort: Mitől, uram?
Bíboros: A hírtől.
Rochefort: A herceg Párizsban van.
Bíboros: A királyné már tudja?
15. jelenet: utca
A három testőr, D'Artagnan, később gárdisták
Athos: Nos, uram?
Porthos: Mi legyen a pénzzel?
Aramis: Legyen az utolsó párbaj győzteséé.
Athos: Nem említetted, hogy pénzzavarban vagy.
D'Artagnan: Athos úr?
Aramis: Aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Allé!
Athos és D'Artagnan épp, hogy elkezdenek vívni, amikor Porthos felkiált.
Porthos: Uraim! A bíboros gárdistái!
A testőrök visszaülnek kártyázni. D'Artagnan egyedül marad állva, kivont pengével. Belépnek a gárdisták.
D'Artagnan: Kik ezek?
Athos: A bíboros emberei.
D'Artagnan: Ők is testőrök?
Porthos: Inkább rendőrök.
D'Artagnan: És mit keresnek itt?
Athos: Hogy hol lehetne egy kis rendet csinálni.
Jussac: Látom, fütyülnek a tilalomra, testőr urak.
Aramis: Már kártyázni sem szabad ebben az országban?
Jussac: Párbajozni, uram, párbajozni. Vagy talán a levegőt döfködi ez a fiatal¬ember?
Aramis: Gyerek ez még, Jussac úr! Csak néhány fogást tanítottunk neki. Szeret¬ne a testőrséghez kerülni.
Athos: Nagyon törekvő fiatalember.
D'Artagnan: Ezekkel verekedtek a múltkor?
Athos: Ezekkel még nem.
D'Artagnan: Azok nincsenek közöttük?
Athos: Azok már nem is lesznek.
Jussac: Megható látvány ez a békés, baráti társaság.
Porthos: Nehéz a szolgálat?
Jussac: Hát... de megtisztelő!
D'Artagnan: Micsoda pimasz népség!
Athos: Csak a kötelességüket teljesítik.
Jussac: Bocsássanak meg nekem, uraim... igazuk van. Hát ez csak egy tejfölös¬szájú, egy tacskó, ezzel én le se állnék vívni... Tanítani kell ezt még valóban.
D'Artagnan: Kit kell tanítani?
Jussac: Magát, fiatalember. Köszönje is meg az uraknak, mert igen jó vívók ám!
D'Artagnan: Na majd én megmutatom, kit kell itt tanítani!
D'Artagnan megtámadja Jussacot.
Jussac: Vigyázzon, uram, ez hatóság elleni erőszak!
D'Artagnan: Fél kiállni velem, igaz? Athos őrék bezzeg nem féltek!
Jussac: Nem?
D'Artagnan: De nem ám! Mert a testőrök bátrak! Jól nézze meg ezeket a legényeket! Mert ezek nem akárkik! Legyőzhetetlenek! Hűségesek! Fegyelme¬zettek! A királyság oszlopai! Az egész országban nincs egy vívó, aki ki merne állni velük! ... Csak én.
Jussac: Tehát párbajoztak. Sajnálom, hogy mégis le kell tartóztatnom az urakat. Földre a kardokat és kövessenek.
A három testőr egymásra néz: most már sajnos vívni kell. Hát vívnak. Jussacot a kivéd¬hetet¬lenül handabandázó D'Artagnan győzi le egy meglehetősen alattomos szúrással. Győznek.
D'Artagnan: Uraim! Győztünk! Győztünk! Na mit szólnak hozzá? Még hogy tacskó. Hogy tejfölösszájú kölyök. De most megmutattam neki, hogy ki itt a tejfölösszájú! Meg én.
Athos: Minek örül annyira?
D'Artagnan: Minek örülök? Hát végre egy kicsit kiverekedhettem magam. Csak azt sajnálom, hogy az a másik pimasz, az a grófocska nem volt köztük. De azért remélem, így is elnyerem majd Tréville úr jóindulatát.
Athos: És a bíboros ellenszenvét.
D'Artagnan: De hiszen ez csodálatos! Nagyszerű! Hát igazán mondom, ez aztán, na de ez aztán remek.
Aramis: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.
Porthos: Tudja, egyik rosszabb, mint a másik.
D'Artagnan: Rosszabb? Csodálatos, uraim, csodálatos! Mostantól fogva mi leszünk: a négy elválaszthatatlan! Javaslom, válasszunk magunknak jelszót! Például ezt... például ezt: mindenki egyért!
Athos: Kiért?
Porthos: Nyilván őérte.
Athos: Legalább tegye hozzá: és egy mindenkiért.
D'Artagnan: Nagyon jó, hű de jó! Mindenki egyért, egy mindenkiért!
Porthos: Vagy... vagy mindenki mindenkiért.
Aramis: Mindenki magáért, uraim. Az a legbiztosabb.
Négyen (dal): Mindenki egyért, egy mindenkiért!
Egyszerű jelszó, mit mindenki ért.
Mindenki egyért, vagyis mindenki másért,
vagyis mindenki, mindenki magáért!
Mindenki egyért, de ki az az egy?
Önzetlen ember nem sokra megy.
Mindenki egyért, vagyis mindenki másért,
vagyis mindenki, mindenki magáért!
Mindenki egyért, ebben egyek vagyunk,
mindannyian ezek az egyek vagyunk.
Mindenki egyért, vagyis mindenki másért,
vagyis mindenki, mindenki magáért!
Mindenki egyért és mindenki egy,
mindenki mindenki mindenkinek.
Mindenki egyért, vagyis mindenki másért,
vagyis mindenki, mindenki magáért!
16. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros
Sakkoznak.
Király: Eminenciád következik.
Bíboros: Talán.... nem, nem. Inkább...
Király: Lépje csak meg! Na lépje! Hát mit képzel, én nem látom? De látom! Látom, hogy matt! Mert nem vagyok ám vak! Nem szorulok a kímé¬letére! Mert egy királynak vesztenie is tudni kell! És azért én mégiscsak király vagyok! Szóval csak lépje meg! Mit szégyelli! Mert velem komolyan sakkozni se lehet, ugye? Nem is! Mert én többé nem sakkozom magával!
17. jelenet: Tréville szállása
Tréville, a három testőr, D'Artagnan
Tréville: Szép volt, fiúk! Csak sorjában. Hogy is hívják magát? D'Artagnan! Ez az, D'Artagnan! És még egyszer D'Artagnan! Hát hiszen tudnak maguk győzni! Ez az, D'Artagnan! És mától a király testőre! Remek ember! Remek ember lesz. Az új nemzedék! A fiatalos lendület! Ami a szívén, az a száján, ami a száján, az a kardján, ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! Vakmerő! Bátor! Céltudatos! Maga nagy dolgokra született! Igaz, Aramis?
Aramis: Valóban, uram.
Tréville: Azonnal beszámolok őfelségének. Üdvözlöm a papát. Uraim! (El.)
D'Artagnan: Ugye megmondtam, fiúk! Tudják, az öreg is gascogne-i. Na majd meg¬ismernek minket. De elég a fecsegésből, munkára fel! Szerzünk nekem egy szobát valami csinos kis háziasszonnyal, azután csapunk egy jó kis murit, mi, a négy elválaszthatatlan! És holnaptól! Tyühű, az lesz ám az élet, ha mi egyszer összefogunk! Megforgatjuk az egész világot, úgy legyen a nevem D'Artagnan! Jelszó: Mindenki egyért! (El.)
Porthos: (szünet után, döbbenten) Mit mondott a kicsi?
Aramis: Azt hiszem, nem értettem pontosan.
Athos: Biztos gascogne-i tájszólásban beszélt.
18. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros.
Tréville jön.
Tréville: Felség! Pompás híreim vannak!
Király: Jó, hogy jön, kapitány úr! Szép kis fenegyerekeknek parancsol maga! Parancsol? Dehogy parancsol! Parancsolna, ha tudna! Mondhatom, elég pocsék emberei vannak.
Tréville: Az én embereim? Felséged testőrei.
Király: Az én testőreim? Hol vannak? Hol lát maga testőröket? Nincsenek nekem testőreim, csak martalócaim. Undok, verekedős népség. Pfuj.
Tréville: Egyetlen céljuk, hogy hűségesen szolgálják felségedet.
Király: Így?
Tréville: Mindenhogyan. Csak hát néha bizonyos körülmények...
Bíboros: Csak mondja, kapitány úr, őfelsége már ismeri az ügyet.
Tréville: Máris?
Bíboros: Sajnos kénytelen voltam...
Tréville: A mai ügy buta véletlen volt, esküszöm...
Király: Már mai is volt? Eminenciád mit csinál mindig? Reszeli a körmét?
Bíboros: Mindig megbízható informátora voltam felségednek.
Király: Volt uram, volt! A mairól nem tudott! Hát hol vannak azok a nagyszerű hírszerzői?
Bíboros: Nincsenek már hírszerzőim. Csak besúgóim vannak.
Tréville: Hallja ezt, felség? Még be is vallja!
Bíboros: Testőrhöz hírszerző jár, martalóchoz besúgó.
Tréville: Az ő gárdistái kötöttek bele a testőreimbe!
Bíboros: És a maga martalócai gyilkolták le a gárdistáimat!
Király: Mert ők legalább értenek valamihez.
Bíboros: Óhajtja felséged, hogy föloszlassam a gárdámat?
Király: Világért se! Rendnek muszáj lenni. (A bíborosra néz:) Ha muszáj - hát muszáj.
Tréville: Pedig túlerőben voltak ám! Hatan három ellen!
Bíboros: Négy ellen.
Király: Athos úr... az egy, Porthos úr... ez már kettő... akkor a harmadik nyilván Aramis úr volt... de ki volt a negyedik? Jaj, a fejem! Hát én mára kész vagyok.
Tréville: Igaz is... no, hogy is hívják... egy kiváló gascogne-i nemes ifjú, felség, az apja régi jó barátom.
Bíboros: Bizonyos D'Artagnan úr. Testőr szeretne lenni.
Király: Lesz is! Lesz is, ha ilyen remek vívó!
Tréville: Legyőzte Jussacot! De hogy eminenciád még a nevét is...
Bíboros: Legalább én is értek valamihez.
19. jelenet: D'Artagnan szállásán, a Bonacieux házban
D'Artagnan, Constance
D'Artagnan új testőregyenruháját próbálgatja. Vív a semmivel, föl van dobva. Ebben a hely¬zet¬ben nyitja rá az ajtót Constance. Hősünk éppen félmeztelen, és persze éppen az ajtóra szegezi a kardját. A jelenet során Constance csábosan vetkőzni kezd, D'Artagnan azonban tovább öltözik.
Constance: D'Artagnan úr! Egy perc veszteni való időnk sincs! Azonnal velem kell jönnie!
D'Artagnan: Ez kérés vagy parancs?
Constance: Egy nő kérése és a becsület parancsa.
D'Artagnan: Mindkét cél gyönyörű! És maga is! Mehetünk! Kihez van szerencsém?
Constance: Jaj, hát elfelejtek bemutatkozni! Nem is csoda, hiszen magát lassan mindenki ismeri... maga meg nem ismer senkit. Constance Bonacieux vagyok, a háziasszonya.
D'Artagnan: Örülök, hogy ilyen jól összeismerkedtünk. Mit csináljak?
Constance: Segítsen!
D'Artagnan: Boldogan! Kinek?
Constance: Nekünk! Először a férjemre gondoltam, de...
D'Artagnan: A férje is testőr?
Constance: Ellenkezőleg.
D'Artagnan: Szóval gárdista.
Constance: Dehogyis! Kereskedő. De hát hogy jön egy kereskedő egy testőrhöz! Bizony, mióta az udvarnál vagyok...
D'Artagnan: Istenem, hát kegyed az udvarnál van?
Constance: Hát persze. A királyné őfelsége mellett teljesítek szolgálatot.
D'Artagnan: Csak nem... udvarhölgy?
Constance: No, ez talán túlzás... őfelsége varrónője vagyok, uram. A maga tetteitől hangos az udvar! Ahogy legyőzte Jussacot!
D'Artagnan: Semmiség! A gascogne-i búcsúban sem akadtam legyőzőre, pedig még a Féllábú Jean-Jacques is ott volt.
Constance: És most testőr! Ilyen fiatalon!
D'Artagnan: Nem a kor teszi. Az apám se volt öregebb, mikor ennyi idős volt. Mi a feladat?
Constance: Kísérnie kell valakit.
D'Artagnan: Menni fog. Mint az árnyék. Ez menni fog. Kész vagyok. Indulhatunk! Jól nézek ki?
Constance: Lenyűgözően!
D'Artagnan: Egy perc veszteni való időnk sincs! (Elrohan.)
Constance: Fura fiú... de hiszen meg se mondtam, hová kell mennie... Ezek a férfiak... mindig rohannak!
(Dal:) Az ember öltözik,
az ember vetkezik,
az ember szeret, az ember szeret,
s az embert szerethetik.
Az ember céltalan,
az ember védtelen,
az ember remél, az ember remél,
de az ember reménytelen.
Jön a vágy, hív az ágy,
jön a kéj, megy az éj,
megy az éj, jön a nap,
ami jó, elmarad.
Az ember félrelép,
az ember lépremegy,
az ember kíván, az ember kíván,
az ember csal és szeret.
Az ember vetkezik,
hiába vétkezik,
az ember felejt, az ember felejt,
s az embert felejthetik.
20. jelenet: utca
A három testőr, később D'Artagnan
A három testőr kockázik
Porthos: Nincs több pénzem.
Athos: Mennyi kéne?
Porthos: Vagy száz tallér.
Athos: Tessék.
Aramis: (a borosüveg aljára néz) Üres.
Porthos: Nagyon?
Aramis: Egészen.
Porthos: (föláll)
Aramis: Quo vadis, domine?
Porthos: A szentségit, mit mond?
Athos: Hogy hova mész.
Porthos: Borért.
Athos: Nincs pénzed.
Porthos: Hogyne volna. Van száz tallérom.
Beront D'Artagnan.
D'Artagnan: Uraim! Nagyszerű feladatunk van! Ez aztán a megbízatás, lefogadom, hogy ilyenben még nem volt részük. Azonnal indulunk!
Athos: Nem.
D'Artagnan: Uraim, életbevágó ügyről van szó!
Porthos: Kinek életbevágó?
D'Artagnan: Fogadjanak titoktartást.
Athos: Hát uraságod?
D'Artagnan: Én már fogadtam.
Aramis: Akkor tartsa be.
D'Artagnan: Na de uraim... uraim! Önök mit tennének a helyemben, kérdem én... hogyha egyrészt ugyan titoktartást fogadtak, de másrészt segítségre van szükségük, és harmadrészt, hogy segítséget kapjanak, meg kéne szeg¬niük a fogadalmukat?
Porthos: Nem tudjuk, uram.
Aramis: Még sohasem fordult elő.
Porthos: Mondja, mit akar.
Athos: De csak a lényeget.
D'Artagnan: A királynéról van szó, uraim.
Porthos: Tovább.
D'Artagnan: Azonnal indulnunk kell, talán már el is késtünk! Értsék meg, külde¬tésünk van, fontos és titkos küldetésünk, amilyen egy évszázadban egyszer...
Porthos: Bővebbet nem tud?
D'Artagnan: Nem.
Aramis: Akkor most mindent kifecsegett.
Athos: Hánykor?
D'Artagnan: Mit hánykor?
Porthos: Hánykor megyünk a hercegért?
D'Artagnan: Hát maguk tudják, hogy megyünk? És hogy hercegért? Többet is tudnak? Nem magyaráznák el egy kicsit? Én ugyanis... szóval, nem magyaráznák meg, miről is van szó?
Athos: Nem tehetjük, D'Artagnan úr.
Porthos: Titoktartást fogadtunk.
Aramis: Fő a lelkesedés, D'Artagnan.
Porthos: Először irány a kocsma. Kövessen.
D'Artagnan: Ó élet, élet! Most mindent megtudok!
21. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros, Tréville
A Bíboros és Tréville sakkoznak
Bíboros: Tréville úr, fontos hírem van.
Tréville: Eminenciádnak? Számomra?
Bíboros: Kivételesen.
Tréville: A testőreim?
Bíboros: A királya.
Király: Mit hallok? Rólam van szó, uraim? Persze, mert rólam már akkor is lehet sugdolózni, amikor hallom! Mit számít! Mit számítok? Hát ugye ki vagyok én? Egy király. Semmiség. Bocsánat, csak úgy mondom.
Tréville: (A bíboroshoz:) Vigye onnan a piszkos kezét!
Bíboros: Tréville úr! Én nem holmi testőrkapitány vagyok!
Tréville: Nem is lesz soha! (Már pofozná a bíborost.)
Bíboros: Hála Istennek! Ocsmány egy szakma lehet, vérengző fenevadaknak parancsolni!
Tréville: Mert hamis leveleket írni, leskelődni, hallgatózni, az aztán gyönyörű!
Király: Uraim, uraim! Egy szót sem értek. Nem is akarok. Én lemondok. Érdemeim elismerése mellett lemondok. Mindenről. A trónomról, a koronámról, az országomról, a feleségemről, de főleg magukról, uraim! Jaj, a fejem! Aztán megnézhetik magukat, majd kapnak valami zsarno¬kot a nyakukba!
Bíboros: De felség, csupán annyi történt, hogy mattot adtam Tréville úr kirá¬lyának!
22. jelenet: utca, este, a palota közelében
A három testőr
Porthos: Szóval ő kíséri a palotában.
Athos: Hadd tanuljon.
Aramis: Nem ismeri a félelmet.
Athos: A palotát se.
Porthos: A mi kis hősünk.
Aramis: A testőrség büszkesége.
Porthos: Csupa tűz ez a fiú!
Athos: Szegény herceg.
23. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros
Király: Miért akarta, hogy elküldjem Tréville-t?
Bíboros: Hát nem jobb így csendesen elbeszélgetni?
Király: Beszélgetni kell? Ne ijesztgessen, bíboros úr, abból még mindig csak baj lett! Megint ki kell adnom valami rendeletet?
Bíboros: Szó sincs róla, felség. Néhány bizalmas ügyet szeretnék megbeszélni. (Sakkra érti, színt választanak:) Világos?
Király: Sötét. Már megint.
24. jelenet: az utcán
A három testőr, D'Artagnan
D'Artagnan: Tehát egy sötét köpenyes férfi és egy gyönyörű fiatal nő... értem? Ha meglátjuk őket, azonnal indulunk. Életre-halálra!
Porthos: Merről jönnek?
D'Artagnan: Azt nem tudom. Mindegy. A nő gyönyörű. Olyan ártatlan, szűzies szépség.
Porthos: Ártatlan?
D'Artagnan: Tűzbe mennék érte!
Athos: Még megégetné magát.
Jön Constance és Buckingham, köpenybe burkolózva.
Athos: Jó estét, kicsi Constance. (Megcsókolja,)
D'Artagnan: Maguk ismerik egymást?
Constance: Csak úgy... felületesen.
D'Artagnan: Bemutatom Porthos urat.
Porthos: Kisasszony.
D'Artagnan: Asszony!
Constance: Akkor még kisasszony voltam.
D'Artagnan: Aramis urat is ismeri?
Constance: Őt még nem. De már sokat hallottam róla.
D'Artagnan: (Buckinghamre mutat:) Ez kicsoda?
Constance: Őt fogja kalauzolni a palotában.
D'Artagnan: A palotában? Nagyszerű!
Constance: Mindjárt odaérünk... Halkabban, uram!
25. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros
Sakkoznak
Bíboros: Felséges uram...
Király: Muszáj? Miről van szó?
Bíboros: Ha felséged nem akarja, nem mondom.
Király: A király?
Bíboros: A herceg.
26. jelenet: utca
A három testőr, D'Artagnan, Buckingham, Constance, gárdisták
Megérkeznek a palotához
D'Artagnan: (Észrevesz egy csapat gárdistát) Tyűha! Baj van!
Porthos: Hol?
Athos: Azokra mondja.
Aramis: Mire számított?
D'Artagnan: Nem mondták, hogy itt hátul a gárdisták adják az őrséget!
Athos: Szívesebben vívna testőrökkel?
D'Artagnan: Isten legyen hozzájuk irgalmas!
Athos: Uraim, őrségváltás!
És megtámadják a gárdistákat. Ezalatt:
27. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros
Király: Mit keres itt a herceg?
Bíboros: Talán szövetkezni akar a lázadókkal.
Király: Mást nem akar?
Bíboros: A lelkébe én se látok.
Király: Hívta valaki?
Bíboros: Igen.
Király: No mondja meg az igazat, hadd kapjak szívrohamot, nekem már mindegy: a királyné hívta?
Bíboros: Bizonyos értelemben, felség.
Király: Mi az, hogy bizonyos értelemben? Ne csigázzon tovább! Döfjön!
Bíboros: Én a legpontosabb választ adtam.
Király: És a leghomályosabbat, uram. A lehető leghomályosabbat.
Bíboros: A pontosság olykor homályos, felség.
Király: Nekem inkább ez a helyzet homályos.
Bíboros: A helyzet teljesen világos. A herceg szerelmes.
Király: A királynéba? Mitől? A királynéba?
Bíboros: Ha úgy gondolja, felség.
Király: És a királyné?
Bíboros: Hűségesen szereti felségedet és fölöttébb erényes.
Király: Mégis levelet írt a hercegnek, amiben idehívta.
Bíboros: Ezt nem mondtam, felség.
28. jelenet: utca
A három testőr, D'Artagnan, Buckingham, Constance, gárdisták
A testőrök legyőzték a gárdistákat
Constance: D'Artagnan úr, én most előremegyek őfelségéhez. Ha nem jövök le, jöhetnek föl! (El.)
29. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros
Király: Hajlandó lenne eminenciád csűrés-csavarás nélkül megmagyarázni végre, hogy is állunk ezzel a levélhistóriával?
Bíboros: Természetesen, felség. A herceg azt hiszi, a királynétól kapott levelet. De azt a levelet én írtam.
Király: Eminenciás uram, belátom, hogy együgyű vagyok, és képtelen vagyok fölfogni az ön nagyszabású elgondolásait. Bár ne volnának! Lenne szí¬ves megmondani, miért akarta, hogy a herceg idejöjjön, amikor magától egyáltalán nem is jött volna?
Bíboros: Készséggel. Hogy lássam, kikkel találkozik, s hogy megtudjam, miért.
Király: Eminenciád játszik az idegeimmel. De mióta!
Bíboros: Hadd hivatkozzam államunk érdekeire, felség.
Király: Csakhogy, eminenciás uram, az állam nem én vagyok!
Bíboros: Valóban nem. felséged csupán a királya.
Király: No és uraságod?
Bíboros: Én csak egy szürke eminenciás vagyok, felség.
30. jelenet: a királyi palotában - a királyné lakosztálya
Királyné, Constance
Constance: Na, felség! Minden a legjobb úton. Mindjárt ideér.
Királyné: Jaj, csak ezt túléljük, Constance! Vigyáz rá valaki?
Constance: A legkiválóbb testőrök, felség... Köztük az a fura új fiú, az a D'Artagnan, akiről meséltem a múltkor...
Királyné: Adj jelt nekik, hogy jöhetnek. (Constance leül.) Mit csinálsz?
Constance: Jelt adok, felség. Ha nem megyek le, jöhetnek föl.
31. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros
Király: Az asszony gyenge nádszál, bíboros úr.
Bíboros: De őfelsége elsősorban nem asszony...
Király: Miből gondolja?
Bíboros: Elsősorban királyné.
Király: Drága eminenciás uram! Nem is tudja, milyen bölcset mondott! Bár igaza volna! Elsősorban királyné! Nagyon jó! Neki mondta már? Neki kéne mondania!
Bíboros: Felséged mindazonáltal gondolkodóba ejt. A felséges asszony ugyanis egész napját írással töltötte.
Király: Írással? Nekem sose írt... Vajon mit írhatott? Tudja, kinek írt?
Bíboros: Vajon honnan is tudhatnám, felséges uram...
Király: De én tudom! Innét a kisujjamból tudom, ni! A hercegnek írt!
Bíboros: Ez súlyos vád, felség, erről előbb meg kell bizonyosodni. De vajon hogyan?
32. jelenet: a palota lépcsőháza
D'Artagnan, Buckingham
Bolyonganak a palota lépcsőin
Buckingham: Kettőszázharminchét, kettőszázharmincnyolc.
D'Artagnan: Mit számol, uram?
Buckingham: A lépcsőket. A királyné szobája a toronyban van? Kettőszáz¬negyven¬egy.
D'Artagnan: Csak utánam, uram! És egy szót se!
33. jelenet: a királyi palotában - a királyné lakosztálya
Királyné, Constance
Királyné: Constance, itt a szemöldökömnél még igazíts egy kicsit... ez az... de akkor még egy kis rúzs is kell... add az alapozómat! Púdert!... Rúzst!... Borzasztó.
Constance: Már nem is lehetne szebb, asszonyom...
Királyné: Van neked ízlésed? Be kéne venni a ruhámból is...
Constance: Így gondolja felséged?
Királyné: Inkább kiengedni kéne belőle...
Constance: Vagy inkább le kéne venni. Hozok másikat.
Királyné: Istenem, mennyit kell öltöznie az embernek, hogy levetkőzhessen! (Constance újabb ruhát hoz.) ... Ez az! Na segíts már! Mikor volt ez rajtam utoljára?
Constance: Tavalyelőtt, asszonyom.
Királyné: És azóta így összement?
34. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros
Király: Megvan!
Bíboros: Sakk?
Király: Elvesszük a leveleit! Az összeset! Egytől egyig! Én ezt nem csinálom tovább! Így nem lehet uralkodni! Bizonyságot akarok! Bizonyságot!
Bíboros: De hát hogyan csinálná, felség?
Király: Most azonnal megmotoztatom!
Bíboros: A harag rossz tanácsadó, felség. Előbb fejezzük be ezt a játszmát.
35. jelenet: a királyi palotában - a királyné lakosztálya
Királyné, Constance
Királyné: Hozz egy másik ruhát, Constance!
Constance: (számolja az eldobott ruhákat) Ötvennégy... ötvenöt... nincs több, felség.
Királyné: Akkor hozz egy másik tükröt!
36. jelenet: a palota lépcsőháza
D'Artagnan, Buckingham
Bolyonganak a palota lépcsőin
Buckingham: Mintha már jártam volna itt egyszer.
D'Artagnan: Uraságod ismeri a palotát vagy én?
Buckingham: Félek, hogy egyikünk se. De, ha ez így megy tovább, én előbb-utóbb egész jól meg fogom ismerni. Ha jól emlékszem, úgy tíz perccel ezelőtt ugyanezen a lépcsőn jöttünk föl.
D'Artagnan: Ragyogó megfigyelés! Nekem föl se tűnt. Talán menjünk inkább lefelé?
37. jelenet: a királyi palotában - a királyné lakosztálya
Királyné, Constance
Királyné: Megy az idő, Constance! És ő nem jön! Ugye, nem eshet baja?
Constance: Ne féltse, felség, remek egy őrzője van! Nyilván azért jönnek ilyen lassan, mert óvatosak.
Királyné: Azért remélem, hogy kettesben majd levetkőzi az óvatosságát!
38. jelenet: a palota lépcsőháza
D'Artagnan, Buckingham
Bolyonganak a palota lépcsőin
Buckingham: Háromezerhétszáznyolcvannyolc... Háromezerhétszáznyolcvankilenc...
Kelepcébe akar csalni! Mondja, nem a bíboros embere maga is?
D'Artagnan: Ellenkezőleg! Még be se mutatkoztam...
Buckingham: Fölösleges. Remélem, utoljára látjuk egymást.
D'Artagnan: Én nem is látom magát... ebben a rohadt sötétben... spórolnak a gyertyával... (tovább megy)
Buckingham: Most hová megy?
D'Artagnan: Ne kérdezzen, csak jöjjön! Ezt a folyosót ismerem!
Buckingham: Na végre.
D'Artagnan: Itt vagyunk.
Buckingham: Mi ez?
D'Artagnan: A trónterem.
Buckingham: És ki van itt?
D'Artagnan: Őfelsége.
Buckingham: A királyné?
D'Artagnan: A király.... Meneküljünk!
39. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros
Király: Most azonnal fölmegyünk.
Bíboros: Késő is van, korán is van, felség.
Király: Igen. Lehet, hogy már későn megyünk. Menjünk.
Bíboros: Én mint pap ugyebár... Hívassa Tréville-t felséged.
40. jelenet: a palota lépcsőháza
D'Artagnan, Buckingham
Még mindig bolyonganak
D'Artagnan: Talán amikor azon a lépcsőn lementünk...
Buckingham: Akkor kellett volna fölfelé, ugye?
D'Artagnan: Se föl, se le. Tovább kellett volna menni a folyosón.
Buckingham: Mondja, kérdezhetek magától valamit?
D'Artagnan: Parancsára!
Buckingham: Ember, kicsoda maga?!
41. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros, Tréville
Tréville: (Belép) Jó reggelt, felség.
Király: Megint elaludt.
Tréville: Felséged parancsára azonnal jelentkeztem. Egyébként ma szolgálaton kívül vagyok, felség.
Bíboros: Tekintse úgy, hogy még este van.
Tréville: Hogy volna este, már világosodik.
Király: Szerintem is este van, kapitány úr.
Tréville: Felséged parancsára éccaka van! Tréville testőrkapitány szolgálattételre jelentkezem.
Király: Helyes. Egy kényes ügyet bízok önre, kapitány.
Tréville: Ami már ügy, az mind kényes, felség.
Király: Megmotozza a királynét.
Tréville: Testre szabott feladat. ... Nem tehetem.
Király: Megtagadja a parancsomat?
Tréville: Mint alattvalónak engedelmeskednem kell, mint felségetek testőrkapi¬tányá¬nak, utolsó csepp véremig kötelességem megvédeni őfelségét idegen kezek érintésétől.
Bíboros: Ébredjen fel, kapitány úr. Reggel van.
Tréville: Alássan jelentem, nem értem a bíboros úr megjegyzését.
Király: Őeminenciája megállapította, hogy reggel van! Ön tehát már nincsen szolgálatban, tehát nem mint a testőrkapitányom, hanem mint az alattvalóm tartozik engedelmeskedni.
Tréville: Várom a parancsait, felséges uram. Szépen süt a Nap.
42. jelenet: a királyi palotában - a királyné lakosztálya
Királyné, Constance
Királyné: Virrad. Ez se sikerült. Nekem hónapok óta nem sikerül semmi!
Constance: Úrnőm, vigasztalódjon. Egy éjszaka csak arra lett volna elég...
Királyné: Arra elég lett volna.
Constance: Hiszen nem is felséged akarta, hogy idejöjjön!
Királyné: De ha már egyszer itt volt...! Jaj, Constance, csináljunk gyorsan rendet! ... Fogd ezt a nyakláncot!
Constance: Felség, igazán túlzás! Ilyen gyönyörű darab! Hiszen nem tettem semmit!
Királyné: Nem neked adtam! Neki küldöm. Ha már nem láthattuk egymást, legalább ez emlékeztesse rám. De most már neked is el kell tűnnöd!
43. jelenet: a palota lépcsőháza
D'Artagnan, Buckingham, majd Constance
Megérkeznek a királyné szobája elé
D'Artagnan: Megérkeztünk, hercegem!
Constance kilép a királyné szobájából, beléjük botlik, a láncot Buckingham nyakába dobja.
Constance: Meneküljünk, uraim!
44. jelenet: a királyi palotában - a királyné lakosztálya
Királyné, Király, Tréville
Tréville a Király néma intésére megmotozza a királynét. Nem talál semmit.
45. jelenet: induló hajó a kikötőben
Buckingham egyedül a fedélzeten, nyakában a lánc
Buckingham: (énekel) Most elmegyek, királyném,
de tudd: imádtalak.
Sokat bolyongtam érted,
de nem találtalak.
Nyakamban lóg a láncod,
gyémánt szerelmi jel,
ki nem adom kezemből,
sosem cserélem el.
A hűség lánca köt,
rabod vagyok nagyon,
ha hívsz, megint jövök,
az otthont elhagyom,
de most sietni kell,
a jó szél elröpít,
sosem felejtem el,
mennyit bolyongtam itt.
Az ember tévelyeg csak,
az élet tévedés,
és tétován leéli
tévelygő életét.
Bolyong a nagyvilágban,
rejtik zugok, zegek,
Isten veled, királyném,
tán visszatévedek.
46. jelenet: a tengerparton
A három testőr
A hajó már eltávolodott
Porthos: Most megkapja az öregtől. Jól eltévedt.
Athos: Félelmetesen hülye.
Aramis: Vagy mi vagyunk azok.
Porthos: (kardot ránt) Ezt magyarázd meg jobban!
Athos: Attól félek, igazad van, Aramis.
Porthos: Elmondanátok végre, mi a baj? Megjött ez a D'Artagnan, testőr lett, eltévedt a palotában, most ott van az öregnél és jól megkapja.
Aramis: Ez nem kapja meg. Ezt megdicsérik.
Porthos: Az még nem olyan nagy baj. Mi is meg szoktuk kapni a magunkét.
Aramis: És az sem baj, hogy Tréville csak őt hívatta?
Athos: Pedig mit gondolsz, kiről lesz szó?
Porthos: Honnan tudnám?
Athos, Aramis: Rólunk.
47. jelenet: a királyi palotában
Király, Bíboros
Bíboros: Nos, felség, sikerrel jártak tegnap éjjel?
Király: Semmit sem találtunk.
Bíboros: Megmondtam. A felséges asszony erényes és hűséges.
Király: Mondta? Lehet, hogy mondta. De akkor nem mondta eléggé.
Bíboros: Bár engem is megajándékozott volna az Úr az ékesszólás tudomá¬nyá¬val! Mindazonáltal majdnem teljesen megnyugodtam.
Király: Mindazonáltal? Majdnem? Világosabban, eminenciás uram, sokkal világosabban!
Bíboros: Bizonytalan feltételezés, felség...
Király: Csak ki vele bátran! Ne féljen, nem esik bántódása.
Bíboros: Köszönöm, felség, megnyugtat. Nos, ma délelőtt...
Király: Mi történt ma délelőtt?
Bíboros: Mi történt? Túlzás, felség, túlzás. Ebben az országban hálistennek nem történik semmi. Csupán szóba elegyedtünk a felséges asszony egyik udvarhölgyével...
Király: Mondja csak tovább.
Bíboros: ... aki őfelsége ékszereinek felügyelője. Elpanaszolta, hogy sehol sem találja azt a gyémánt nyakláncot, amit őfelsége nemrégiben felségedtől kapott.
Király: Ellopták! Tolvajok járnak a palotámban! Sugdolóznak, jönnek-mennek! Úgy lop itt mindenki, mint a szarka!
Bíboros: Tolvajokról szerencsére szó sem lehet, felség. A szekrény zárja ép.
Király: A feleségem! Hát mégis! Elküldte! Neki! A hercegnek! A nyakláncát! Az én nyakláncomat! Megyünk és megmotozzuk.
Bíboros: Hadd emlékeztessem rá felségedet, hogy legutóbbi feltevése is tévesnek bizonyult.
Király: Hát akkor mit tegyünk? Mondja, eminenciás uram, miért nem hagy nekem békét?
Bíboros: Nyugalom, felség, nyugalom. Rendeztessen felséged bált a királyné neve¬napja alkalmából. Őfelsége nagyon szereti a bálokat, nyilván meg¬hatódik majd a nemes gesztustól. És akkor könnyen igent mond majd felséged kérésére, hogy azon a bálon azt a nyakláncot viselje - föltéve, hogy még nála van.
Király: Százszor megmondtam, nincs pénzem! Nincs bál! A kincstár üres!
Bíboros: Hát akkor engedje meg felséged Párizs város tanácsának, hogy a királyné nevenapján bált rendezzen a városházán.
Király: Ez az! Nagyon jó! Fizessenek a városházi urak! Most azonnal megíratom nekik azt a levelet.
48. jelenet: látomás, egyben első finálé
Újabb levelek jönnek-mennek, a Levéldal fölött. A király elküldi a levelet a városi tanácshoz. A királyné levelet ír, fullajtárral küldi Constance-hoz. A bíboros levelet küld Rochefort-ért, aki azonnal megjelenik előtte; egy levelet bíz a grófra. A dalt az összes, még életben lévő vagy már leszúrt szereplő énekli.
Mind: Levelek a földön a sárban a porban
levelek a kézben a zsebben a dalban
titokban írnak leveleket és egy
levél titokban kerül idegenbe
levelek elúsznak a távolban
levelek eláznak a könnyben a vérben
Levelek a földön a sárban a porban
levelek a kézben a zsebben a dalban
VÉGE AZ ELSŐ FELVONÁSNAK |
|