[ Musical gyűjtemény ] -> Elisabeth ~ Prológus - A holtak és álmodozók éjszakai világa

| «« Előző szám |  « 1/46 »  | Következő szám »» |

(A BÍRÓ hangja a semmiből szólal meg) BÍRÓ: De miért, Lucheni? Miért ölte meg Elisabeth császárnét? LUCHENI: Alla malora! BÍRÓ: Válaszoljon, Luigi Lucheni! LUCHENI: Miért? Miért? Éjszakáról éjszakára ugyanaz a kérdés száz év óta! Mire való ez a faggatás? Merda! Én halott vagyok! BÍRÓ: És az aljas merénylet Ausztria császárnéja ellen? LUCHENI: Va a farti fottere! BÍRÓ: Nevezze meg végre az indítékait! LUCHENI: Az indítékaimat? Megöltem őt, mert ezt kívánta! BÍRÓ: Ne beszéljen már badarságokat! LUCHENI: Ezt kívánta! Erre szavahihető tanúim vannak! BÍRÓ: És miféle tanúk volnának azok? LUCHENI: A kortársai, kérem! Egyik sem bír békén nyugodni, és egyre csak őt emlegetik... Elisabeth! (A színpad mélyéről előtűnik a HABSBURG birodalom letűnt világa) HOLTAK: A mélybe tűnt a szép világ, most itt rohad a hús tovább! Ti szellemek, a bálra fel, a sok halott ma táncra kel! Vágy űz, őrült fájdalom, száz bűn, átok súlya nyom! Mind... mind szenvedélybeteg, bántják kényszerképzetek! SOPHIE ÉS FERENC JÓZSEF: Tán nem volt könnyű LUDOVIKA: Itt mindenki jót akart Sisinek, véle élnem, de tőle nem illethet vád! éltem én! Egy akaratos jószág, Sok súlyos kormány- kit hidegen hagy a világ! gondban, vészben úgy kellett nékem, LUDOVIKA: Faramuci tényleg! mint a fény! SOPHIE: Azt hiszi a Sisi! SOPHIE ÉS LUDOVIKA: A lényeg: minden oly makacsul csinált! Nem illethet vád! Semmi vád! HOLTAK: A mélybe tűnt a szép világ, GYERMEK RUDOLF: Anyám, merre vagy? most itt rohad a hús tovább! Magamra hagysz! Ti szellemek a bálra fel, a sok halott ma táncra kel! Vágy űz, őrült fájdalom, száz bűn, átok súlya nyom! Mind... mind szenvedélybeteg, bántják kényszerképzetek! MAX HERCEG: Szegény kicsi Sisikém! HOLTAK: Vidd csak őt, Halál! Nemlétre ítéltük őt! F. JÓZSEF: Mindig csak menekült! Hiú egy nő! SOPHIE ÉS LUDOVIKA: Rejtőzködött egy napernyő, vagy egy legyező mögött! FELNŐTT RUDOLF: Milyen jól megérthettük volna egymást! MAX: Szabadságát védte ő! FELNŐTT RUDOLF: Hasonlítottunk ám mi ketten! GYERMEK RUDOLF: Sose volt velem! MIND: Mert átok ült a lelke mélyén, az életére árny szakadt! Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth! Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth! Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth! Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth!

| «« Előző szám |  « 1/46 »  | Következő szám »» |