Narrátor: Csillagfényes forró nyári éj,
Ennél szebb idő nincs is talán,
A világ lassan nyugovóra tér,
Langyos szellő lágyan fújdogál.
Csöndes már az erdő és a rét,
Sötét van hisz későre jár,
Csöppnyi testét megmozdítja még,
A fűben bújó szentjánosbogár...
Fiú: Csak egyedül én nem találom nyugtomat,
Az örökös honvágy kínoz, fojtogat.
Istenem, most kell, hogy rám figyelj,
Lesz-e egyszer még számomra hely?
//: A lelkem néma nem hallom szavát,
Irgalmazz nekem, tegyél csodát! ://
Angyal: Ne aggódj, az Isten nem hagy el,
Megbocsátni kész, ha vétkezel,
Bizalommal tekint ő reád,
Jóvátehetsz még minden hibát!
Csak egyedül tőled függ fiú mi lesz veled,
Ne hidd, hogy késő újrakezdened!
Emeld föl a porból arcodat,
Kell, hogy halld a hívó hangokat!
//: Emlékezz meg ősi hazádról,
S ne fordulj el többé atyádtól! ://
Fiú: Indulnom kell minden áron,
Hogy visszanyerjem szabadságom,
Atyám mellett el nem tévedek.
Talán fölvesz szolgájának,
Ellenállok a bűnös vágynak,
Megváltozom, új ember leszek!
|
|