Aetius: Salve Attila! Salve!
Attila: Üdvözöllek, Aetius!
Aetius: Lám, te egyedül vagy, király!
Attila: Teremtő úr elkísért!
Látó íjad félrehord!
Aetius: Te rohantad le Galliát!
Attila: Figyelj szavamra római!
Aetius: Na hallgassuk Isten ostorát!
Attila: Túl magabiztos vagy!
Pedig hunvér is elfolyt,
Sok-sok évig,
S te kinyújtott kéz voltál,
Hogy fékezd a császárt,
S gátold Galliát!
Aetius: Csatamezőn vagy jól vigyázz,
A keselyűhad föléd szállt,
Jobb ha Róma útját békén hagyod,
S félreállsz!
Attila: A zsoldosaid szétszaladtak!
Aetius: Nálad is vannak halottak!
Attila: Közülünk néhány az égbe ment!
Aetius: De később még több is elmehet!
Attila: Te fenyegetsz engem Aetius,
De nálam nélkül tönkre jutsz!
Aetius: Hogy ki mire juthatna nélküled,
Azt Isten kardja sem mondhatja meg!
Attila: Akkor harcoljunk tovább!
Nézd, Aetius!
Eléri Rómát, a bűnös várost,
Fekete dögmadár raj,
Hol kufárok ajkán zeng,
Az égi dal!
Aetius: Engem is lázít az álnokság,
Itt mindegy, hogy zsákmány, vagy vér,
Minden kényúr prédát kér,
A vétkes tettekért.
Attila: Védjük meg Isten méltóságát,
Kardja majd rendet lát,
S országok zúgnak új dalt,
Új imát!
|
|
|