Júdás:
Nagy Ég! Ez ő volt! Őt vitték vérben ott!
És én leszek majd ezért is az átkozott!
Oly sebzett volt és kegyetlenül meggyötört,
Csak én tudom, hogy kik voltak a bűnösök!
Bár ő is tudná számomra a menthetőt!
Mert nem sejthettem, mi vár rá, csak óvtam őt…
Védtem, óvtam őt! Ügyünkként óvtam őt!
Pap:
Hagyd már a gyónást! Feledj el mindent!
Én nem értem, mért érzel bűntudatot.
Látod, a nép is ellene vallott,
Te jó lóra tettél, és igazad volt!
Kajafás:
Nagyszerű tetted megmenti Izraelt,
Meglásd, az utókor feljegyzi még.
Mellékes szempont, hogy meg is fizettünk,
Vedd úgy, hogy kárpótlás a Júdás-csókért.
Júdás:
Krisztus! Tudom, nem hallhatsz,
Lásd, úgy történt minden, ahogy te akartad!
Krisztus! Eladtam népem,
És kegyetlen sorsa lesz gyilkosodnak!
Ártatlan véreddel mocskolnak majd.
Sárban és mocsokban vonszolnak majd.
Sárban és vérben vergődöm majd.
Sárban és mocsokban vergődöm, vergődöm, vergődöm majd.
Én hogy szeressem őt most?
Nem tudom, hogy bújkált.
Ember ő, egy ember csak, és nem király.
Bár épp olyan, oly ismerős nekem.
Ez rémiszt úgy, hogyha halott lesz és hideg
Mondd szeret-e, s hogy élni már.
Gondol-e majd rám.
Az elmém oly sötét most
Istenem! Meg tudom-e valaha,
Miért engem választottál.
Krisztus, te vagy a gyilkosom!
Te vagy a gyilkosom!
Gyilkos vagy gyilkos vagy gyilkos vagy
Tömeg:
Szép volt Júdás...
Jó éjt Júdás...
|
|