Mária Magdolna:
Próbáld meg ma este feledni a gondot,
Törnöd magad, miért is kell?
Hidd el, hogy minden nagyon jól van, minden megy jól.
Jézus:
Most egy könnyű álom jól esne.
Hát csak menjen a világ nélkülem.
Mária Magdolna:
Dőlj le hát, pihenj le,
Most a gondokat feledni kell!
Én hogy szeressem őt, mondd!
Sorsom már az, mit ő mond.
Kell, hogy lásd a változást:
Ez a néhány hét érzem átformált,
Csak tudnám már, hogy miért?!
Úgy lüktet benn a kérdés:
Túl sok tán ennyi érzés?
Férfi ő, miért lenne más,
Annyi férfi volt már énvelem,
Ő mégis többet ér mindenkinél!
Bárcsak ölelném, ágyba vihetném.
Lázban, ahogy még soha talán,
Gyújtsd fel a reményt, végtelít,
Áthevít a vágy.
Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez!
Miért van így, tőle kérdezd:
Nézz csak rám, ez volnék én,
A lány, ki rég oly hűvös volt,
Eltűnt, messze jár… S vissza sem tér…
Elvakít a remény, végetelít,
Áthevít a vágy,
Lásd, ha ő szólna így rólam,
Nézne rám, s hívna lázban,
Tán elvesznék, megriadnék
Egy szó, s fejem meghajtanám,
Hisz bármit kérhet már, kívánom őt!
Úgy vágyom őt! Úgy hívom őt!
Mindig csak őt!
|
|