[ Musical gyűjtemény ] -> Godspell ~ Az irgalmas szamaritánus

| «« Előző szám |   « 6/21 »  | Következő szám »» |

SONIA: Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyták, s elmentek. Történetesen egy pap ment lefelé az úton - Mondom lefelé! -, de amikor meglátta, elment mellette. Amikor egy levita is ahhoz a helyre ért és meglátta, ugyancsak elment mellette. Egy szamaritánus pedig, aki úton volt, amikor odaérkezett hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve, és megszánta. Megszánta és nem megszántotta. (Elnézést kérünk!) Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeibe. Sebeibe és nem a szemeibe! Aztán feltette őt saját barmára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és azt mondta neki: Viselj gondot rá, és ha még ráköltesz valamit, akkor visszafelé megadom neked. JÉZUS: Hallottátok, hogy megmondatott: "Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet." Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek... MINDENKI: Szeretjük... JÉZUS: Szeressétek... MINDENKI: Szeretjük... JÉZUS: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik gyűlölnek titeket. JUDÁS: Ezt te most úgy érted... JÉZUS: Ti tehát... Ti tehát... (Senki se figyel rá, elindul ki a színpadról) MINDENKI: Na hova tépsz, ne menj már! JUDÁS: Nézd ő az ellenségem. Ne röhögj már te hülye! JÉZUS: Vigyázzatok: a jó cselekedeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, mert így nem kaptok jutalmat mennyei atyátoktól. JUDÁS: Volt egyszer egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött... ROBIN: Ez én vagyok! JUDÁS: És minden nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele. Ez azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal. ROBIN: Oh, édes Istenem, ez jó! JUDÁS: De csak a kutyák jöttek hozzá és nyalogatták a sebeit. Egyszer aztán meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Ábrahám kebele. Meghalt aztán a gazdag is, és eltemették. Amint ez a poklokban kínok közt gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és a kebelén Lázárt. ROBIN: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe és hűsítse meg nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. GILMER: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat az életben, éppen úgy mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék van, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. ROBIN: Akkor arra kérlek, Atyám, Ábrahám, hogy küldd el őt apám házához, mert van öt testvérem, hogy beszéljen a lelkükre, nehogy ők is idekerüljenek , a gyötrelem helyére. GILMER: Van Mózesük és vannak prófétáik, hallgassanak azokra. ROBIN: Nem úgy, Atyám, Ábrahám, de ha a halottak közül megy valaki hozzájuk akkor megtérnek.

| «« Előző szám |   « 6/21 »  | Következő szám »» |