Oly sokáig voltam egyedül
Volt időm, hogy átgondoljam
Hol hibáztam el, már látom én
Felnőttem, és itt a gyermekem
Ha úgy érezném, őt érhetné
Bármilyen veszély, megvédeném!
Én megteszem, mit tennem kell
Már többé nem hibázom el
Ó, jól tudom, hogy nem lehet már más választásom.
Kérlek, Mary, hidd el, te vagy az
Ki jóban-rosszban társam voltál
Ki boldoggá tesz majd, ha újra fáj
Én hozzád tartozom örökre már!
Felnőttél, és otthon a helyed
Félek már, hogy megváltoztál
Mit tegyek, hogy hallgass végre rám?
El kell mennem, Mary, kedvesem,
De nem sokára visszatérek
És úgy ölellek majd, mint hajdanán.
De miért hagynál most újra el?
Miért titkolod, mit tervezel?
Miért hiszed, hogy nincs neked már más választásod?
Meg kell tennem, azt, mit követel
Az esküm, és a tisztességem
Más megoldást szívem nem talál
De hozzád tartozom...
Úgy félek én, hogy nem tér vissza már...
|
|