Búcsúzunk Isten országától
Mert már nincs remény, hogy békés lesz e táj
Félünk már, ha nem megyünk
Vádol majd a gyermekünk
Hogy mért nem máshol hoztuk őt világra
Hol nincs ily bánat, nincs gyűlölködés
Az élet hol nem ily nehéz
Sorsunk nem csak szenvedés.
Már nincs helyünk itt Isten országában
Félünk, mostohá vált édes szép hazánk
Mert az ősi viszály, amit menteni kár
Sosem hagyta, hogy félelem nélkül, békén éljünk.
De az annyira fáj, hogy az otthoni táj
Csak egy emlék lesz, mit szívünk mélyén őrzünk.
Elválunk Isten országától
És a tengeren túl vár az új hazánk
Fájó szívvel indulunk
Könnyes szemmel búcsúzunk.
|
|