Számodra, kislány, még üres a szín,
S csak most gyúlnak majd a fények.
Olyan vagy, akár egy üres papir,
Mit ír rád vajon az élet?
Mit ír...
Tizenhat vagy már, majdnem tizenhét
Ideje látnod hát:
óvatosabbnak kell ezentúl lenned,
Ez már az ifjúság!
Tizenhat vagy már, majdnem tizenhét,
Utánnad koslat már...
Sok mohó fickó és buta fajankó,
És mi mindent felkínál!
A férfiak világáról, nem tudsz még semmit sem,
Szégyenlős, félénk, rémült vagy. -Kérdezz hát engem!
Mert kell egy idősebb, bölcsebb jóbarát.
Aki megmondja, hogy mit tégy,
Tizenhét vagyok én, majdnem tizennyolc,
Bennem bízhatsz épp!
Tizenhat vagyok én, majdnem tizenhét,
Naiv talán kissé,
Ha azt mondják rám, hogy csinos vagyok,
Azonnal elhinném!
Tizenhat vagyok én, majdnem tizenhét,
Csupa ártatlanság,
Tudom, a dendik isszák a brandyt,
De nem tudok semmi mást!
A férfiak világáról
Nem tudok semmit sem,
Szégyenlős, félénk, rémült vagyok, segíts hát engem!
Mert kell egy idősebb, bölcsebb jóbarát,
Aki megmondja, mit hogy tégy,
Tizenhét vagy már, mindjárt tizennyolc,
Benned bizhatok épp! |
|