17. jelenet
Hotelszoba Bangkokban
(Oriental Hotel Bangkokban. Florence és Anatolij lakosztályukban Fredet nézik a televízióban.)
Fred (TV-ben): Az érdeklődés középpontjában továbbra is Mister Szergejevszkij áll. Három éve már, hogy a hűvös alpesi Meranóban megszerezte a világbajnoki címet. Mellé persze új hazát, egzisztenciát és egyéb előnyöket is. Most itt, a fülledt trópusi Bangkokban kell mindezt megvédenie. Van bőven vesztenivalója... Testvérharc ez a javából. A Birodalom Fekete Lovagja küzd a hazaárulóval.
Az első játszmában Viigand, a szovjet elmetank fergetegesen rontott előre. Egyenesen bele Szergejevszkij finom matthálójába. De ma Viigand megint vígan rohamozott, mintha mi sem történt volna. A háló pedig kicsit lyukas lehetett. Most a világbajnok kellemetlen órákat tölthet bájos szekundánsával a tábla előtt. Ezt a függőjátszmát nehéz lesz megmenteni...
Anatolij:
Most mondd meg, miért van itt?
Az igazi okát!
Florence:
Az igazi oka a pénz. Jól fizet a TV-társaság.
Ugyan már! Nem hiszem.
Kedvesem, nem ő az ellenfeled!
Pedig úgy érzem.
Most azzal törődj, hogy Viigand mit lép!
Viigand... Viigand az egy robot!
(Florence kedveskedve odabújik Anatolijhoz, félve szólal meg)
Más is van...
Micsoda?
A feleséged...
Mi van vele?
Szvetlánát idehozzák.
Ide? Bangkokba?
Előbb vagy utóbb kell
valami megoldás erre...
Igen, de nem itt és nem most!
Ó, ezt a képletet ismerem már...
/Anatolij/
Valami lassacskán közébünk áll...
/Florence/
Lassan széthullik minden,
mi túl csodás volt...
Semmi sincs máskép...
És minden oly más...
Kérlek ne félj...
Ne félj, hiszen még szeretlek téged,
hát ne félj!
Minden nap egy újabb kis vereség
egy másik táblán...
Ez az életünk... S bárhogy léphetünk -
egyszer matt a vége...
Minden nap egy újabb ajándék, mégis!
Van mire várni!
Hinni oly csodás...
Együtt:
... hogy van folytatás...
És tán épp a legszebb rész...
Ő és én...
Együtt talán legyőzünk könnyedén
minden földi akadályt...
Ő és én... Egymást talán erőssé tesszük még,
mint kivétel a szabályt...
Azt mondják: ennyi - boldognak lenni...
(Egyre közelednek. Végül összeölelkezve énekelnek. A dal után egy pillanatig kérdően néznek egy pillanatig kérdően néznek egymásra, de felberreg a telefon. Anatolij sokáig ellenáll, de végül megadóan indul, hogy fölvegye.)
Igen... Pont most?
Igen, tíz perc múlva ott vagyok...
(Florence-hez) A kocsi...
Tudod, az interjú, amit Walternak megígértem... |
|