13. jelenet
A követségen
(Egy meg nem nevezett ország meranoi konzulátusa. Anatolijt Walter és Florence vezeti be az unatkozó hivatalnokok közé, akik átveszik az útlevelét.)
Anatolij:
Jó napot kívánok.
1. hivatalnok:
Jó napot. Iratokat kérem.
Foglaljanak helyet.
Kórus:
Istenem, de uncsi - még egy komcsi!
Neki újabb paksamétát bonts ki!
Itt az ember éjjel-nappal hétrét görnyed...
Senki nem is gondol bele:
Mennyi munka, gond van vele,
ha piros az útlevele...!
Csapatunk sok titkos aktát iktat
- ez utóbbi itt most nem túl ritka...
Napi ezer fecni, reszli, nem kis hecc, mi?
Nem is tudjuk ecsetelni:
hogy utálunk pepecselni!
Ez a sok papírmunka sírbavisz.
Van, hogy más rubrikába ugrik át az agyonfáradt szem
- a kezed vezet, mert az eszed az már többé nem!
És ezernyi munka vár még benn!
1. hivatalnok:
Jöjjön ide! Család?
/Anatolij/
Nős vagyok, kérem.
1. hivatalnok:
Gyerek?
Két gyermekem van.
1. hivatalnok:
Őket is idehozza?
Pillanatnyilag sajnos az a helyzet...
1. hivatalnok:
Igen vagy nem?
Nem.
2.hivatalnok (eddig merően nézte Anatolijt, halkan,
de érthetően az 1.hivatalnoknak):
Te, én ennek a képét már láttam valahol.
(Hangosan):
Mondja, nem körözik magát?
1. hivatalnok:
Á, hagyd! Biztos valami sakkozó.
Ezekkel van tele a város.
Walter (eddig is ne- hezen türtőztette magát,
most felcsattan): Ha nem tudnák, az úr Anatolij Szergejevszkij a sakk világbajno- ka. Hát ehhez tartsák magukat.
2. hivatalnok:
És maga? Maga kicsoda?
(Walter lassú mozdulatokkal elővesz egy igazolványt)
Ennyi elég?
1. és 2. hivatalnok:
F... B... I... ájáj!
(Kelletlenül dolgozni kezdenek. Újabb paksamétát húznak elő. Közben Anatolij és Walter átmennek a másik oldalra.)
Kórus:
Ismer tisztán minden fontos pontot,
ha már ide hozzánk így berontott?
Mert ezek az istenverte disszidensek
azt se tudják: mi fán terem a sok fura paragrafus...?
Ettől gyúlunk haragra most!
Ha ez tovább így megy, kérem szépen,
annyi orosz lesz, mint csillag az égen!
Persze aztán egytől-egyig elfelejtik
azt, hogy nekünk köszönhetik
ezt az új és örömteli, nyugati civilizált életet!
Mért kell, hogy két világot elválasszon Berlinben egy fal?
És egyebek is, hisz az ember mindenfélét hall...
Erről szól az élet - s ez a... dal!
|
|