11. jelenet
Fred lakosztálya
Florence befejezi
(Fred a lakosztályában ül, a szokásosnál is idegesebben hajol a tábla fölé, Florence belép.)
Fred:
Ennyi hát, ami járt?
Ez a jóért a hála?
Tönkretesz, kiborít az,
hogy bent hagysz a pácban!
Figyelj csak rám, cicám:
Tudom ám, cicám!
Nálad más a nyerő,
és mert nő vagy, ennyi elég...
Mocsok vagy, cicám!
Dögölj meg, cicám!
Buta tyúk! Eszelős,
hogy egy nő a vesztem lehet!
Taposs rám! Nagyot rúgj!
Tudod jól, hogy az életem múlik
ezen csupán...
Együtt:
Nézd, ebből elég!
Tudnám, miért vágtam bele!?
Szívem szakad bele!
Hova züllött az egész nagy érzés?
Hagyjuk egymást hát és kész!
Jó, legyen elég!
Rohadt dolog, unom nagyon!
Florence:
Mostmár azt is tudom: Tudom...
Kihasználtál engem rég!
Nem kellesz! Hagyjuk abba hát elég!
Jegyezd meg,
hogy a karrierednek ezzel vége!
Kifelé! Mozogj hát!
Tartson el más egy parazitát!
(Florence gyors mozdulatokkal, szó nélkül csomagolni kezd. Fred döbbenten nézi, majd lágyabb hangon próbálja folytatni, de Florence nem figyel rá.)
Emlékezz rá, hogy boldog voltál
valaha régesrég...
Apáddal jártál kéz a kézben,
ez ugye, szép emlék?
Mint szeme fégyét, úgy imádott,
aztán rádhagyta ezt a világot itt...
Amit oly másnak hitt...
Emlékezz rá, és tudd: nincs irgalom...
Csak a gyűlölet él!
(Fred elrohan. Florence leroskad az ágyra.)
|
|