Florence és Molokov
Molokov:
Ez az! A játék nagy és nem a játékosai! Miss Vassy, azt hiszem,
ebben mindketten egyetértünk.
De sajnos ez itt most kevés.
Önök is látják, hogy ez sértő!
Becsületünkbe belegázol...
Fogalmunk sincs,
a folytatásért mit tehetnénk?
Florence:
Talán megpróbálhatnánk sakkozni politika nélkül.
Mit beszél?
Nagyon jól tudja, hogy miről beszélek!
Önök is látják, bizony csúnyán
kiprovokálták ezt a botrányt...
S azt akarják, a felelősség
legyen miénk!
Miért? Hát kié legyen a felelősség? Alig kétszázmillió ember látta,
mit művelt a maga kis szeme fénye!
Na és az ön fiacskája?
Bölcsen mimózára vette a figurát
és a parancshoz híven látványosan megsértődött.
(Molokov türelmét vesztve)
Pont ennek lehet parancsolni!
Ön azt hiszi tán, hogy alapelv,
ha egy rendszer talán kicsit szigorú,
mindjárt azzal is jár,
mi kényszerítünk bárkit?
Hát azt hiszi,
ilyen a kommunizmus?
Volt benne részem nagyon régen...
Sok szögesdróttal, kerítéssel,
fenyegetéssel, fenyítéssel álmodtam már...
Idegbeteg, mint a kis szemefénye...
Örökre bennem marad már,
a félelem íze bizonyára...
Nekem ne tartson szentbeszédet!
Mondja, mit vár?!
Én azt hiszem,
önnek személy szerint
rosszak a tapasztalatai...
Ne alakoskodjon! Az ön beosztásában
pontosan kell ismernie az én tapasztalataimat.
1956. november 4-én egy kis sajátos
bűvészmutatvánnyal maguk
varázsolták el az apámat... Örökre!
Hát nekem ilyen a kommunizmus!
Messzire mentünk, nagyon messze,
nem juthatunk így egyenesbe...
Javasolnám: a napirendünk
legyen a sakk!
/Florence/
Jó, legyen. A folytatásról tárgyalhatunk,
de nem itt, nem most és nem magával.
A drótkötélpálya végállomása
a meranói hegyifogadó.
Oda várjuk ma este hétkor Mr. Szergejevszkíjt...
de egyedül!
/Molokov/
Egyedül? Szó sem lehet róla!
El fogja engedni.
Nem szeretnék a helyében lenni,
amikor igazoló jelentést kell írnia arról,
hogy mért nem sikerült visszavinni
szovjet földre a világbajnoki trófeát...
Zsarol...?
Nem. Csak diktálom a feltételeket.
(Molokov kezet nyújt, de Florence nem fogadja el)
Hagyjuk ezt! Négyszemközt vagyunk...
(Elválnak. Florence a monitor-szoba felé indul.)
|
|