2. jelenet
Meranoi állomás
(Idegenforgalmi szempontból rikító tiroli látvány. Tiroli kalapok, bőrnadrágok, jódli és tánc. Keskeny, zsúfolt, színes üzletek, utcák. Mindenütt reklámok, transzparensek hirdetik a háborítatlan természet gazdag kínálatát, a hófödte hegycsúcsoktól a hegyipatakokon és gyógyfürdőkön át a helyi szőlő és borkultúra termékeiig.
A polgármester és a polgárok egy fontos vendég érkezésére várnak az állomáson.)
Kórus:
Oly szép e kép! Oly szívmelengetően!
Merano! Te fájó testre pompás balzsam, ír!
Úgy gyógyít!
Itt a lelki békéd helyre billen,
arcodon rózsás a pír!
Az Ég megáld, te bájos kis Merano!
Merano! Fennálló rendszerünknek dísze légy!
Egy gyémánt!
Hótakarta csúcsok...
Itt ropog a levegő, irul és pirul a tipikus tiroli lány!
Ki osztrák volt egykor, most olasz, mert körötte
csúszkál az országhatár!
Polgármester:
Népünk egy cseppet sem érzeleg...
Hogy líra vagy siling, oly mindegy ma már!
/Kórus/
A szívem mosolyog, hogyha látlak, édes kis Merano!
Gyöngyszemünk, te drága virág a gomblyukon!
Itt randevúznak síelők, meg sakknagymesterek!
E városka - mondhatom - csúcs az Alpokon!
Mozog a rozoga láb, a kába lélek újra éled!
Rozsdamentes séták...
Van ennél jobb is?
Nein!
Van gyógyhatású fürdőnk, és van más terápiánk!
Ha mindez megnyugtató, fizess be ránk!
Az életben ez lesz a só!
Oly finom, hogy mondjuk: Fein!
Úgy fáj a szív, ha elhagyod Meranot!
Merano! Fennálló rendszerünknek dísze, kincs!
Egy gyémánt!
Mért mennénk el innen? Mért is váljunk?
Amikor értelme nincs!
Hát halld e dalt! Ezt fújja most Merano!
Merano! Szoprano! - zengik szívbemarkolón!
Meg más is!
Mondj a bajnak búcsút!
Kínoz az isiász, nem tudod mit csinálsz,
húzza a lábad a csúz...
A derekad sajog és van ezer bajod,
a zsába és reuma nyúz...
Mi óvjuk, fogjuk két kezét,
ha látjuk csekk-könyve fedezetét!
A szívem mosolyog, hogyha látlak édes kis Merano!
Gyöngyszemünk, te drága virág a gomblyukon!
Itt randevúznak síelők, meg sakknagymesterek!
E városka - mondhatom - csúcs az Alpokon!
És ez a hely, amit jókedvében álmodott az Isten...
Szűzies Merano! Figyel a nagyvilág.
A sajtó és a tévé, meg az összes médiák,
Mindenki rólad beszél, kíváncsi rád!
Itt játszák századunk csúcs-sakkpartiját.
(Közben egy vonat érkezik, mindenki odanéz, de a vonat megállás nélkül továbbhalad.)
Olyan, mint valami show... Oly izgató!
Hát ne habozz, fizess be ránk!
Éljen a sakk! Vivát!
(Egy másik vonat érkezik. Ez megáll. Kilép belőle Frederick és kíséretében Florence és még két másik férfi. Vele együtt száll ki Walter is. Áttolakodik a tömegen, félresöpri a fogadóbizottságot, a többiek engedelmesen futnak utána. Walter félrehúzódik, figyeli az eseményeket. Olykor valamit belmond diktafonjába. Fred végre megáll, végigméri a fogadókat és a várost.)
Fred:
Mi a franc ez a flanc? Ez a hajcihő?
Mért kell a népnek ennyi cécó?
Hisz a sakk, neki sok, nem is érti ő,
hogy a sok bábu mégis mért jó?
/Fred/
Tudjuk, nekik az a fő,
hogy a Sátán nagy eszén
vajon győz-e most a szabad világ?
Vagyis én!
De nagy fej! - irigyel a sok bumburnyák,
a sok kiscsaj meg mind begőzöl...
Amíg fent vagy, haver, addig semmi gáz,
addig kajálják, bármit főzöl!
Mindegy, hogy mit produkálsz!
Legyen látványos kis show!
Akár törj be, rabolj bankot, vagy mást!
Az a jó! Nekik jó...
(Közben fényképez egyet Florence-ről is, azután a fogadóbizottságra ügyet se vetve elindulnak. A csalódott meranoiak most a gyéren érkezett többi utasnak zengik:)
/Kórus/
A szívem mosolyog, hogyha látlak édes kis Merano!
Gyöngyszemünk, te drága virág a gomblyukon!
Itt randevúznak síelők, meg sakknagymesterek!
E városka - mondhatom - csúcs az Alpokon!
Itt mozog a rozoga láb, a kába lélek újra éled...
Rozsdamentes séták... Van ennél jobb is? Nincs!
Van gyógyhatású fürdőnk,
és van más, mit megtekints...
Hát fizess, és jövünk, ha hívsz - csak egyet ints!
Ha velünk egy levegőt szívsz, meglátod:
Mily drága kincs!
Ez nem elég...
Vedd meg a levegőt, a vizet, legelőt,
aztán oszd szét! Nagyobb a tét...
Vedd meg az igazi nyugalom egyetlen kis szigetét!
Ha van egy bankbetét - "es geht" -
Akkor az élet szép!
|
|