És eljőve akkora negyedik reggel
Sokgyermekű asszonyok indultak a szétlőtt ablakszemek deszkakötése mögül
Félretolták Európa szeretetcsomagjait, és úgy engedték el a férfiak fáradt kezét, mint azok a rádió keresőjét
És vonultak némán az emeletes házak futóárkaiban
A kövezetre nyomtatott lánctalpak idézőjelei közt
És idegen katonák hátráltak, ütötte arcukat a dér
Lüktető gyászba borult a tér
És akkor az asszonyok mécsest gyújtottak, szemük örök
lobogását
És ahogy a bögre tejet teszik a kicsi arcok elé
Olyan mozdulatokkal virágozták föl a harcokban elesett
hősök sírját. |
|