Ady kérdezte sorsa éjjelén
Lehet-e ember, ember és magyar?
Feleltek, ti bátor, szent fiúk,
Lássuk a világ most velünk mit akar.
Vagyunk egy szálig elszánt emberek,
Kiket tiporni tovább nem lehet,
Ma még én is veletek halok,
Ha engeditek ti szent fiatalok.
Öt nap és öt véres szörnyű éjszaka
A csillagokba írta szent nevetek.
Köszönöm néktek drága, szent fiúk,
Hogy visszaadtátok a csüggedő hitet.
S a barikádok hunyó, szent sugarinál
Adynak kiáltsuk szabadon ma már,
Mit az ég falára vérrel irtatok,
Emberek vagyunk, újra magyarok! |
|