Csendes az utca, éjfélre jár,
Az utca sarkán barikád áll,
Géppuska csöve mered a térre,
Mellette némán figyel az égbe három diák.
Egy padban ültek négy éven át,
Jegyezték a professzor szavát,
Ám mikor kitört a nép keserve,
Száz mással állott fegyverbe három diák.
Gép bőg az éjben, valaki lőtt,
Páncélos áll a torlasz előtt,
Békés lakásra bajt, s pusztulást hoz,
Az acélszörnnyel szemben mit ér most három diák.
Robban a gránát, lobban a láng,
Hadd pusztuljon el az, aki bánt,
S tovább őrködve magyarok álmán,
Géppuska mellett ott áll a vártán három diák. |
|