Sírodon a fénykép majd megőrzi arcod,
Elvégzed addigra harcod.
Harcod a szabadság, és szabadság a béred,
Fegyverrel a halált végül utoléred.
Háborúk küszöbén születtél,
A köldökzsinóron anyád álma lettél,
Születésed napján már megvolt az ítélet
Ne hajts fejet, a Sors az, aki téved.
Szelíden élted életed,
Gyötrelmes volt a harcod,
Csak egy fénykép a sírodon
őrzi majd kudarcod,
Megőrzi majd kudarcod,
De a nevedet bevésted
Néped szívébe,
Mikor a kövekre hullott a véred.
Hiába vár anyád, arcod felejti,
Az emlékek kútjába rejti,
Hiába is kéri fiát az Égtől,
Követné őt, de jaj, utol nem éri…
Szelíden élted életed…
Jól ismered tankok hangját,
Szirénák altatóját,
Ülj le közénk, mint vendég,
Élő maradsz, nem csak emlék…
Szelíden élted életed…
……………….
De a nevedet bevésted
Néped szívébe,
Fejfád keresztjére.
Emlék maradjon…
Egy fénykép a síron.
|
|