Győztünk, győztünk!
Tavasz lett az őszünk!
Győztünk, győztünk,
Győzelem, megőrzünk!
Mikor az utcára hív a dal,
Nem tudod, ki szól, ki hall.
Nem tudod, mi húz, mi vonz,
Halottad mint kolonc.
De szárnyal a lelked,
A rosszat itt hagyod.
Lőnek rád és kérdezed:
Mi baj érhetne engemet?
Mi baj, mi gyász, mi rossz, gonosz,
A felhő éppen oszladoz.
És egyszerre tiszta lesz az ég,
S nem kérded, miért…
Mert nem egy csillag, hanem az ég
Lehet nekünk a cél,
Mert csak ez a perc, ez a pillanat,
Ami visszaadhatja arcodat.
Győztünk, győztünk!…
Miénk a gyár, a munkagép,
Menekül a tegnap árnya.
Pusztulást kiáltott ránk,
De mert erőnk volt, hiába.
Ó, nagy Isten, megtört végre
A Vörös Sátán hatalma!
Furcsa érzés, hogy mertünk tenni,
Azt a szobrot ledönteni
Sok fiatal vér a kövekre folyt,
Ez a győzelem napja volt!
Győztünk, győztünk…
|
|