Szürke az ég és szürke rajt’ mind a fellegek,
S a szürke felhőkből piszkos, szürke lé csepeg,
Szürke a szmog, mely megüli itt a szellemet,
A rács, amely zordon mond nemet neked,
Szürke a por, ahonnan mindőnk vétetett,
A penge, mely kiontja véredet…
Szürke, szürke, szürke országban szürke emberek,
Szürke, szürke, szürke agyakban szürke képzetek.
Szürke a szem, mely mondandó nélkül rád mered,
Szürke a középszer, hogy kényére elbánjon veled,
Szürke a múltad, s a jövőt hiába kémleled,
Szürke a mocsár, és magába fullaszt tégedet,
A koldus is szürke, fakó arcával kéreget,
Szürkül a fény, csak a reménység játszik még veled.
Szürke, szürke…
Szürke a tinta a szürkén író tollban,
Szürkén motyogok: nemhogy nem leszek,
még csak nem is voltam…
Szürke, szürke…
Szürke szitákon szürke életünk átpereg. (képzetek)
|
|